Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Drúzsba kötve Csehszlovákia kárpótlását a hatóságok szándékosan akadályozták, és a magyar családok javaival jutalmazott szlovákok érdekeit képviselték. A felvidéki deportáltak közül sokan ott maradtak, az 1950. évi népszámlálás szerint Cseh- és Morvaországban 13201 magyaréit. A felvidéki magyarság teljes jogfosztása, üldözése idején 1946. február 28-án kényszerült aláírni a nemzetközileg elszigetelt Magyarország és a győztes Csehszlovákia, az ún. lakosságcsere megállapodást. Ennek értelmében ahány magyarországi személy jelentkezett Csehszlovákiába történő önkéntes áttelepülésre, a csehszlovák hatóságoknak ugyanannyi magyart állt jogukban kitelepíteni. Magyarországon eredetileg 95421 szlovák jelentkezett átköltözésre. Végül 73273 szlovákajkú települt át ténylegesen, mert időközben 22 148 személy megváltoztatta eredeti elhatározását. A szlovákok 31 308 katasztrális hold földet hagytak Magyarországon. Szlovákiában 105047 magyart jelöltek ki a hatóságok, amelyből 68407 személyt telepítettek át. Időközben a megtorlások elől 6000 magyar Magyarországra menekült. Az áttelepített magyarok 160000 katasztrális hold földet (csehszlovák adatok szerint 109295 kh) és 15700 házat hagytak hátra őseik földjén. Ezzel szemben a magyarországi szlovákok után 15 000 katasztrális hold föld (csehszlovák adatok szerint 38 372 kh) és 4400 ház maradt Magyarországon. A lakosságcsere Szlovákia déli részének etnikai arculatát jelentősen megváltoztatta, ugyanakkor a magyarországi szlovákságot szinte teljesen felszámolta. A szlovák belügyi megbízott 1946. június 17-én kelt rendelete alapján kezdődött meg a magyar lakosság körében az ún. reszlovakizációs, más kifejezéssel, a visszaszlovákosítási kampány. Ennek során a magyarokat választás elé állították: ha szlováknak vallják magukat, visszakapják állampolgárságukat, ha nem, akkor el kell hagyniuk otthonaikat, mert kiutasítják őket Csehszlovákiából. Ez az önkéntesnek hirdetett mozgalom a gyakorlatban az erőszak alig leplezett vagy nyílt eszközeivel igyekezett elérni, hogy a szlovákul nem is értő magyarok tömegesen vallják magukat szlováknak. Az életfeltételeikben erősen megingott és már hosszú hónapok óta folyamatos zaklatásnak és üldözésnek kitett emberek közül sokan - különösen azok után, hogy kézzelfogható segítséget sehonnan sem kaptak, és nem is remélhettek - eleget tettek a csehszlovák hatóságok „kívánságainak.” Ennek ellenére több magyarlakta járásban a lakosság jelentékeny része ellenállt a kíméletlen nyomásnak. Végül összesen 719 községben 423264 magyar kérvényezte szlovák nemzetiségűnek történő elismerését. Ezek feldolgozása után a reszlovakizációs bizottság 326679 magyart nyilvánított szlovák 41