Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Drúzsba kötve Csehszlovákia Edvard Benes már 1943 decemberében folytatott moszkvai tárgyalásain felajánlotta Kárpátalját a Szovjetuniónak azzal, hogy cserébe a moszkvai vezetés a német birodalmat teljesen kiszolgáló Csehországot és Szlovákiát újjáalakulva, mint Csehszlovákiát győztesként hozza ki a világháborúból. Az ígéretet beváltására 1945. június 29-én Moszkvában került sor, amikor aláírták azt a szovjet-csehszlovák szerződést, amellyel Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták. Az egyezmény kiigazította az államhatárt, méghozzá a Csap és Ungvár közötti vasútvonaltól nyugatra az Ung-vidéken, és tizenöt magyarok által lakott községet a szovjet birodalomhoz rendeltek. Ekkor szakították ketté Szelmenc települést, méghozzá keresztbe vágva a főutcát: falu keleti harmada Kisszelmenc névvel a Szovjetunióhoz, a nagyobb része Nagyszelmenc elnevezéssel Csehszlovákiához került. Hamarosan, 1945. július 17. és augusztus 2. között, a Berlin melletti Potsdam városkához tartozó Cecilienhof kastélyban tartott értekezleten Harry S. Truman (1884-1972) amerikai elnök, Joszif V. Sztálin (1878-1953) generalisszimusz, a Szovjetunió Népbiztosok Tanácsának elnöke (kormányfő) és Clement R. Attlee (1883-1967) angol miniszterelnök döntött Európa helyzetének újjárendezéséről. A megállapodásokat két okmány tartalmazza: az augusztus 2-án kiadott Jelentés, valamint az augusztus elsején kelt Jegyzőkönyv. (Ez utóbbit teljes szövegében csak 1947. március 24-én adták közre.) A potsdami értekezlet Jelentésének XIII. fejezete szerint a tárgyaló felek „egyetértettek abban, hogy bármilyen áttelepítés történjék is, annak szervezetten és emberséges módon kell végbemennie” Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról Németország négy megszállási övezetébe. (Ezen kívül kijelölték az ún. Odera-Neisse folyók alkotta új lengyel-német határt.) A győztes hatalmak Csehszlovákiából csak a 3 millió német kitelepítését hagyták jóvá, de a prágai kormányzat tervét - melyet a Szovjetunió is támogatott -, a magyarság egészének a kitoloncolását nem engedélyezték, mert azt az Amerikai Egyesült Államok megvétózta. A csehszlovák vezetés ezért a magyar kérdést a magyarság szülőföldjéről történő elűzésével, egy részének Csehországba történő deportálásával, lakosságcserével és a reszlo- vakizáció szorgalmazásával igyekezett megoldani. Benes a potsdami értekezlet zárónapjára, augusztus 2-ára időzítette a 33/1945. számú dekrétumának kiadását „a német és a magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának rendezéséről”. Ezt azt jelentette, hogy a csehszlovák állam a kollektív bűnösség elvét hangoztatva, minden jogi kötöttség nélkül rendelkezhet az országban élő előbbi két nemzeti kisebbség 37
