Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Drúzsba kötve Csehszlovákia A németek nagy részét és a pozsonyi magyarok kb. 90%-át az ideiglenes Duna-hídon áthajtották a folyam bal partjára, Pozsonyligetfaluba, és az ott elkülönítve kialakított két lágerbe hurcolták. Az ide deportáltak a mindennapi léthez legszükségesebb dolgokat, a szálláshoz szükséges takarókat stb. sem kapták meg, egészségügyi ellátáshoz sem jutottak, az élelmezésük is silány volt. Az akkori szlovákiai belügyi megbízott (tulajdonképpen belügyminiszter), a kommunista Gustáv Husák (a CSKP későbbi főtitkára és államfő) nem volt hajlandó átvenni a pozsonyi magyarok írásbeli tiltakozását, és a küldöttségüket sem fogadta. A Pozsonyban élő magyarok elhurcolása szinte megszakítás nélkül csaknem egy hónapig, május végéig tartott. Egy jelentés szerint a kilakoltatott magyarok közül három hét alatt tizenkilenc követett el öngyilkosságot. A két lágert csak 1946 augusztusában szűntették meg, ahol addig a pozsonyi magyarok többsége, összesen több mint 20 ezer fő állt állandó ellenőrzés alatt, kötelező közmunkákra kirendelve vagy a táborba zárva élt. A két pozsonyligetfalui tábor őrségét 1945. június 20-a után a csehszlovák hadsereg 17. gyalogezrede látta el, amely a katonai elhárítás felügyelete alatt etnikai tisztogatást hajtott végre. A több szakaszban lezajlott tömegmészárlásban az eddigi fellelt dokumentumok szerint 530, a becslések szerint azonban több ezer magyar és német nőt, férfit, idős embert, sőt csecsemőket öltek meg, akik legalább hat tömegsírban nyugszanak. Ez utóbbiak a világháború alatt a német hadsereg által épített erődrendszer, illetve erődvonal mentén az őrvidéki (burgenlandi) Köpcsény városa és a Bécs felé vezető országút közelében találhatók. A pozsonyligetfalui borzalmakhoz kapcsolódott 1945 áprilisában egy légvédelmi árokba lőtt 90 fiatal legyilkolása is, akiknek sírján az 1960-as években még egy vastábla hirdette, hogy ott magyar leventék nyugszanak. Lemészárlásuk híre Pozsonyban szájról szájra terjedt, és főként Pozsonyli- getfaluban növelte az ide hurcolt, fabarakk-táborokban sínylődő magyarok rettegését. Ugyanebben az időben, 1945. április 4. és 10. között Pozsony városában két szovjet hadifogolytábor-, illetve táborrészleg nyílt meg a volt huszár-, illetve tüzérkaszámyában a Csehszlovákiában és Nyugaton fogságba esett, főként német és magyar katonák számára. Feltehetően 1945 végéig működött, ahonnan legkevesebb 200 ezer foglyot hurcoltak a Szovjetunióba. Közben ugyancsak a fentebbi csehszlovák 17. gyalogezred katonái röviddel előbb egy másik tömeggyilkosságot is elkövettek. A prágai Ven- cel-téren rendezett díszszemléről visszatérve Pozsonyba a vonatuk útközben 33
