Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Drúzsba kötve Csehszlovákia eltávolították a két nemzeti kisebbség azokban működő tagjait. Két nap múlva, április 7-én a Szlovák Nemzeti Tanács belügyi megbízottja elrendelte, hogy a létrejövő nemzeti bizottságoknak csak csehszlovák állampolgár lehet a tagja, aki valamelyik szláv nemzethez tartozik. A kassai kormányprogram után egy héttel, április 13-án az SZLKP Központi Bizottsága felkérte a SZNT Belügyi Megbízotti Hivatalát - ennek élén akkor a kommunista Gustáv Hu- sák állt -, hogy dolgozzák ki a magyarok kitelepítésének tervét. Husák az előbbire vonatkozó javaslatot az SZNT 1945. május 25-i ülésén ismertette. „Micsoda felháborodás volt, amikor Hitler állampolgárságuktól fosztotta meg az emigráns írókat, tudósokat és politikusokat. Összesen mintegy háromszázat. És most itt egy tollvonással egész népcsoportok állampolgárságát semmisítik meg, és teszik őket jogfosztottakká! És a világ hallgat” (Fábry Zoltán: Üresjárat, 1945-1948. Napló. 1991,143.). * A felvidéki magyarság sorsa ügyében közben április 20-án gróf Esterházy János kihallgatásra jelentkezett Gustáv Husáknál, aki azonnal letartóztatta. Annak ellenére, két nappal korábban a szovjet NKVD tizenkét napi fogva tartás után, bizonyítékok hiányában Esterházyt szabadon engedte. Husák a grófot újra átadta a szovjet szerveknek, akik június 29-én a Szovjetunióba hurcolták. Esterházy Jánost a Szovjetunióban 1946. június 24-én „a magyar fasiszta párthoz való tartozásáért” tízévi kényszermunkával büntették, és a gulágra hurcolták. Később, 1947. november 16-án Csehszlovákiában a távollétében koholt vádakkal - a köztársaság szétverése, a fasizmus kiszolgálása - halálra ítélték. 1949. április 20-án hazaszállították, Klement Gottwald köztársasági elnök július 2-án a büntetését kegyelemből életfogytiglanra változtatta. 1957-ben a csehországi Mirov börtönében halt meg. Közben a Felvidéken az SZNT hajtotta végre a kassai kormányprogramot, amelyet számos magyarellenes megnyilvánulás és erőszakos cselekmény kísért. Amikor a szlovák lakosság tudomást szerzett a kormány cselekvési tervéről, azt érezte, hogy ezen túl azt tehet a magyarokkal, amit csak akar. Tömegesen önkényeskedtek a nemzetiség tagjaival szemben, a durvaság és az embertelenség mindennapos jelenséggé vált. Sok helyütt az utcákon ütlegelték a magyarokat, kapualjakba szorított férfiak és nők fejét nyírták kopaszra, mert magyarok voltak. Még többjüknek távozniuk kellett a lakhelyükről, internálótáborba hurcolták őket, sőt ezreket mindenüktől 31
