Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Riba András László: A párt és Enver - örökre veled vagyunk
A párt és Enver - örökre veled vagyunk Albánia egypártrendszeri választásokat, amelyen a Demokratikus Front „természetesen” 100 százalékos eredménnyel szerepelt. Mindeközben azonban a kelet-európai szocialista rendszerek sorra léptek a változások érdemi szakaszába, amelyek elvezettek a szocializmus bukásához a térségben. Különösen a Ceauşescu-rezsim összeomlásának gyorsasága és jellege döbbenthette meg az albán vezetést a társadalom elégedetlenségére való süketség esetleges következményei miatt. A pártvezetés gyors reformokba kezdett: nyílt párbeszédet javasolt az ország politikai életének megújítására, a párt- és állami funkciók betöltésének tíz évre való korlátozását, az 1976-os sztálinista en- veri alkotmány felülvizsgálatát egy alkotmányozó nemzetgyűlés keretében. Gazdasági területen kezdeményezték a tervezés és irányítás decentralizálását, engedélyezték a privát szektort a nagykereskedelemben és külföldi közös vállalatok létesítését. Az emberi jogok területén hozott „engedmények” közé sorolhatjuk, hogy újból létrehozták az Igazságügyi Minisztériumot, amelyet a ’60-as években szüntettek meg. A külpolitika szükségszerűen követte a folyamatokat, lépéseket tettek az USA-val, a Szovjetunióval és más országokkal való kapcsolatok rendezése érdekében. 1990-ben az albán vezetés meghirdette a „demokratizálás” folyamatát, még mindig elutasítva a többpártrendszer lehetőségét. Az 1990-es albán menekülési „pszichózis” azonban egyértelművé tette az albán sztálinizmus bukását. A konzervatív csoport tagjait eltávolították a PB-ből és a kormányból. Ekkor jelent meg először az ellenzékiségnek egy sajátos belső formája, amelynek fő követelése az emberi jogok teljes érvényesülése, a demokratikus reformok gyorsítása és kiszélesítése, a nemzetközi elszigeteltség felszámolása és a piacgazdaság bevezetése volt. Új politikai és közéleti szereplők, a párton belüli reformértelmiségiek, Ismail Kadaré és Besnik Mustafa írók, Sáli Berisha és Ylli Popa orvosok, Gramoz Pashko közgazdász nézeteikben nem különböztek meghatározó módon, de egymástól függetlenül léptek fel. Kezdetben nem a rendszer radikális megreformálását tűzték ki célul, és 1990 végéig mindannyian tagjai voltak az AMP-nek. A hatalom még mindig csak mérsékelt lépéseket volt hajlandó tenni, köztük azonban jelentősnek mondható, hogy lehetővé tették a szabad vallásgyakorlást, ekkor tehát Albánia megszűnt a világ egyetlen ateista államának lenni. Az eseményeket döntő módon befolyásolta az egyetemisták által szervezett tiltakozás Tiranában 1990. december 8-án. Követeléseik között szerepelt a pártok alapításának joga. Ramiz Alia, a megmozdulás komolysága, annak esetleges kiszélesedése következtében, kénytelen volt hozzájárulni 297
