Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Riba András László: A párt és Enver - örökre veled vagyunk
Táborszemle Riba András László Az életszínvonal emelése érdekében hozott intézkedések, a mezőgazdaság átszervezésének átmeneti leállítása csökkentette a társadalmi feszültséget. Egészen az ötvenes évek végéig, amikor Hodzsa ismét meghirdette a mezőgazdaságot átalakító programot. Ezzel párhuzamosan, az ’50-es évek második felében a Hruscsov-féle irányvonal stabilizálódásával az albán vezetés távolodni kezdett a Szovjetuniótól. Albánia továbbra is a sztálini koncepciót követve haladt a szocializmus útján. A politikai rendszert az egypárti struktúra uralta, amelyben minden reformkísérletet elfojtott. A politikai homogenitás alapja a vezetés politikai intoleranciája volt, ebbe tartozott bele az egyházpolitika is. 1967-ben néhány hónap alatt az összes egyházi épületet (740 mecset, 530 török sírkápolna, 608 ortodox és 157 római katolikus templom) bezárták. Lényegében minden vallást betiltottak, és bejelentették, hogy Albánia a világ első ateista állama. Az egyházi épületeket kulturális létesítménnyé alakítottak át, eredeti állapotukban csak a művészettörténeti értékűeket hagyták meg, a többiből sportlétesítményt, mozit alakítottak ki, vagy lerombolták. Ilyen szintű egyházellenes tevékenység egyetlen más szocialista államban sem volt tapasztalható. Ezzel egy időben, 1961 és 1966 között, több mint tízezerrel megnőtt az AMP tagsága, de ugyanakkor az újabb politikai tisztogatás is megindult mind a párton belül, mind a társadalomban - mindenkivel szemben, aki bírálta a sztálinista modellt. 15 ezer közigazgatási dolgozót küldtek termelő munkára, s valamennyi más dolgozónak - a tudományos és kulturális területeken is - előírták, hogy évente egy hónap hzikai munkát kell végezniük, elsősorban az agrárszektorban. A gazdaságfejlesztés középpontjában továbbra is a nehézipar állt, amely a mezőgazdaságot, a kereskedelmet, a szolgáltató ágazatokat háttérbe szorította. Albánia annak ellenére volt Európa egyik legelmaradottabb állama, hogy 1960-ban már az ipar állította elő a gazdasági termelés 57,1 százalékát, az ipari termelés pedig a huszonötszöröse volt a háború előtti szintnek. Mégis állandósultak az élelmiszerellátási problémák, alacsony színvonalú termékek és szolgáltatások voltak a jellemzők. A mezőgazdaság tulajdoni szerkezetének átalakításához közvetlen politikai nyomásgyakorló, valamint gazdasági befolyásoló eszközöket, köztük az egyéni gazdákat sújtó adókat, nyomott felvásárlási rendszert stb. alkalmaztak. 1960-ra az északi hegyvidéki területek kivételével befejezték a tulajdoni viszonyok átalakítását, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek létrehozását, 290
