Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Zsebők Csaba: A leghűségesebb csatlós
A leghűségesebb csatlós Bulgária A lakosság életszínvonala már csökkenőben volt, a gazdaságnak pedig már jó ideje nem tudtak új lendületet adni, az államadósság pedig kezdett kritikus mértékűvé válni. 1989 tavaszán a külső szemlélők nagy része számára viszont még nem feltétlenül tűnt úgy, hogy a veteránvezetők hatalmának hónapjai meg vannak számlálva. Holott a pártvezetés berkeiben már jócskán beindult a hatalmi helyezkedés. Nem mellékesen azért is, mert a Zsivkovnál fiatalabb bolgár kommunista vezetők pontosan láthatták a lengyel és a magyar változásokat és az egész szovjet blokk erőteljes gyengülését. Pár éve már a szovjet peresztrojka eszméi megtermékenyítő hatást gyakoroltak a bolgár társadalomra. így a ’80-as évek második felétől fokozatosan ellenzéki körök is kialakultak Gorbacsov irányvonalának a hatására, bár eleinte még csupán egészen vagy viszonylag kis létszámú csoportosulásokként léteztek. Ezek jórészt környezetvédelmi és emberi jogi kérdéseket tűztek napirendre, de a többpártrendszert és a szabad választásokat még nem követelték. Az ellenzéki csoportosulások társadalmi bázisa viszont 1989 elejére már kezdett körvonalazódni. Ebben az esztendőben immár kisebb-nagyobb ellenzéki akciók is szerveződtek. Végül mégis a belső ellenlábasai mozdították el Zsivkovot, mivel ’89 őszéig nem alakultak ki forradalmi jellegű megmozdulások. A BKP reformkommunistává vedlő egyes vezetői, így Petar Mladenov és Andrej Lukanov vették át a kezdeményezést. Zsivkov és leghűbb emberei viszont a moszkvai változások miatt elbizonytalanodtak és el is tompultak. Minden jel arra mutatott, hogy a szovjet vezetésnek sem volna ellenére a komolyabb váltás... 1989. november 3-án ráadásul már többezres ellenzéki tömeg tüntetett Szófiában. November 10-én a reformkommunisták hatalomátmentő puccsot hajtottak végre, leváltva Todor Zsivkovot. Az új pártfőtitkár Petar Mladenov lett, aki egy hét múlva az államfői székbe is beült. Az új pártvezetők mindazonáltal nem igazán számítottak a valódi, mélyreható reformok hívének. Saját pozícióikat viszont meg kívánták tartani. Mladenov egyébként, finoman szólva, a legkevésbé sem számított karizmatikus személyiségnek, sőt leginkább a BKP régi arcaként ismerte az ország. Közben ellenzéki körök, mozgalmak és pártok tűntek fel a színen, tömegdemonstrációkat is szervezve. December 7-én az ellenzék talán legismertebb alakja, Zselju Zselev filozófus vezetésével több új szervezet megalakította a Demokratikus Erők Szövetségét. 267
