Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Zsebők Csaba: A leghűségesebb csatlós
A leghűségesebb csatlós Bulgária világ baráti országairól. Mindazonáltal Todor Zsivkov az iraki Szaddám Hu- szeinnel vagy a kubai Fidel Castróval találkozva rendkívül szívélyesen, közben határozottan viselkedett, mint ha hozzájuk hasonlóan - legalább részben - „önjáró” és öntörvényű vezető volna. Lényegesnek bizonyult ugyanis, hogy tekintélyét odahaza megőrizze, lehetőség szerint növelje, amellett, hogy Moszkva vezető szerepét sohasem kérdőjelezte meg. Próbálkozások a stabilitás megteremtéséért Az ellentmondást nem tűrő módon kialakított centralizáció az 1970-es évek elején a kommunista párt és a tömeg-, illetve társadalmi szervezetek kapcsolatát szintén újraértelmezte, jelentősen szigorítva az utóbbiak felügyeletét. 1971-ben az állampárt már azt jelölte ki célként, hogy fel kell építeni a fejlett szocialista társadalmat. Új alkotmányt is elfogadtak ezen eszme jegyében. Ebben az évben Todor Zsivkov az államtanács elnöki székét szemelte ki magának sikerrel, így lemondott a miniszterelnökségről. Pártfőtitkári tisztségét természetesen megtartotta. Ezzel - bár már alig lehetett fokozni - még a korábbiaknál is nagyobb hatalma lett. A Zsivkov-rendszerben alapvető stabilitás jellemezte a BKP és a pártvezetés káderpolitikáját. Noha szigorúan kézben tartotta embereit - akiket hűségük, illetve jelentős mozgalmi múltjuk miatt nevezett ki -, azonban a párt főtitkára átengedett nekik számos döntéshozatali jogkört. Zsivkov, több baráti ország első számú vezetőjével szemben, gyakran mutatkozott a nép körében, szóba elegyedve az emberekkel ünnepi rendezvényeken és látogatásai örömére. Az ország vezetője nem ritkán jelent meg akár zakó és nyakkendő nélkül, egyszerű ingben és nadrágban, hetykén hátracsapott sapkában, mégpedig népviseletbe öltözött bolgár emberek között, akikkel - ha kedve úgy tartotta - össze is kapaszkodott, miközben elkészült néhány fénykép. Todor Zsivkov egyáltalán nem erőltette, hogy személyi kultusz övezze, eltérően bizonyos más - például az észak-koreai vagy a román - kommunista vezetőktől. Noha a bolgár pártfőtitkár és a Nicolae Ceauşescu között meglehetősen jó, szinte baráti viszony alakult ki, Zsivkov jellemzően nem utánozta a román pártvezér uralmi módszereit s egyre visszatetszőbb stílusát. Természetesen Zsivkov a szovjet eredetű kommunista szokástól nem tért el 261
