Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Zsebők Csaba: A leghűségesebb csatlós
A leghűségesebb csatlós Bulgária Belső leszámolások 1948 elején Sztálin már erőteljesen kritizálta a jugoszláv és bolgár kommunisták túlzottan önállóskodó politikáját. Titoéktól eltérően a bolgár vezetés teljes önkritikát gyakorolt. Hamarosan, 1949. július 2-án a Moszkvában gyógykezelt Georgi Dimitrov elhunyt, kevéssé tisztázott körülmények között. Felmerült a gyanú, hogy Sztálin parancsára megmérgezték, ám ezt nem sikerült bizonyítani. Mumifikált holttestét szovjet mintára mauzóleumban helyezték el Szófiában, az egykori cári palotával szemben. Dimitrov mauzóleuma és az azt vigyázó díszőrség egészen a rendszerváltásig jelentős turistalátványosságnak számított. „A lenini példa” Bulgáriában így is átélhetővé vált négy évtizeden keresztül. Dimitrovot a kommunista propaganda a bolgár nép legnagyobb fiának kiáltotta ki, amit nyughelye, s a gyakori parádés őrségváltás nyomatékosított. Dimitrov halála után a szintén veteránnak számító, már idős korban járó Vaszil Kolarovot tették meg miniszterelnöknek. Megkezdődött a pártvezetésen belüli harc a főtitkári posztért. A moszkoviták, az élen Valko Cserven- kovval - Dimitrov sógorával -, hamarosan likvidálták a „hazai” kommunisták vezető alakját, Trajcso Kosztovot, akit még a nyáron letartóztattak. 1949 decemberében nacionalizmus, összeesküvés és titoizmus vádjával ítélték halálra a politikust. Az egész koncepciós ügy párhuzamba hozható a magyarországi Rajk-perrel. A jórészt Moszkvában kidolgozott forgatókönyv szerint Kosz- tovnak „be kellett vallania”, hogy titoista összeesküvésben vett részt azért, hogy Bulgáriát eltávolítsa a Szovjetuniótól, kiszolgáltatva az imperialistáknak. A politikussal együtt több száz személyt letartóztattak. Kosztov 1949 decemberében a tárgyaláson ugyan visszavonta a több hónapos kínzás után aláírt beismerő vallomását, ám Sztálin, Berija és Cservenkov előre gyártott ítélete alapján végrehajtották a halálos ítéletet. Ez a koncepciós per bizonyságul szolgált arra nézvést, hogy a párton belüli tisztogatásokat a hatalomért folytatott személyes és csoportrivalizálás egyaránt meghatározta. Életbevágóan fontossá vált, hogy Sztálin kiket tartott teljesen alkalmazkodó típusnak. A Kosztov-perrel megkezdődött a kommunista párton belüli brutális tisztogatás. Ennek során koholt vádak alapján mintegy százezer párttagot zártak ki, különböző büntetéseket mérve rájuk. 255
