Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
_-_L Táborszemle Beke Mihály András igyekezett megvalósítani, amely mindig is komoly társadalmi támogatottságot élvezett. A nosztalgiázó románok szemében Ceauşescu - mondjuk úgy, kényszerű áldozatokkal ugyan, de - nemzeti küldetést teljesített: a hajdani Vitéz Mihály hagyományát követve igyekezett megteremteni a román nemzet hőn áhított homogén egységét. (Mellőzött körülmény, hogy az egyébként görög anyától született, román nemzeti jelképpé vált havasalföldi fejedelem valójában nem valamiféle nemzeti eszme jegyében fogta jogara alá 1601-ben röpke időre Erdélyt és Moldvát.) Csakhogy a diktatúrának is megvan a maga természete. A változatlan tartalmú, ideiglenes marxista álcát öltött, nagyromán projekt természetszerűen vezetett az 1971-es diktatórikus fordulathoz. A nagyromán projektnek ugyanis egy sor logikus fejleménye volt: a) a függetlenség, a szuverenitás, az önrendelkezés növekvő igénye, amely a román pártvezetést eltávolította, majd szembe is fordította Moszkvával; b) a függetlenség igényéből fakadóan a gazdasági önellátás igénye, következésképpen az összes államadósság törlesztésének szándéka, amely lehetett ugyan rokonszenves, csakhogy mély gazdasági-társadalmi válságot eredményezett; c) a rendszerlegitimáció fenntartása a nagyromán projekt mind erőteljesebb hangsúlyozásával, amelyhez azonban kellett az ellenségkép: ezt a hálátlan szerepet leginkább az erdélyi magyarság töltötte be (a folyamatosan kivándorló, rohamosan csökkenő létszámú németek és zsidók mellett). Az 1971-es fordulat lényegében azt jelentette, hogy a rendszert legitimáló nagyromán projekt fokozatosan áttért az ázsiai stílusjegyeket öltő balkáni személyi diktatúra legitimálására. És mivel eredetileg nem erre adott legitimációt, a maximumra kellett állítani a nagyromán projektet. Ne vegyék észre a román tömegek: innentől már nem azért kell - akár önként vállalt súlyos áldozatok árán is-elviselni a diktatúrát, mert ez az ára a nagyromán álom megvalósulásának, hanem egész egyszerűen pusztán önmagáért, a diktátor hatalmáért. Mondhatnánk úgy is, hogy míg korábban a rezsim, a kommunistának mondott hatalom, pártvezetés állt a nemzeti projekt szolgálatában, innentől a nagyromán projekt szolgálta Ceauşescu egyszemélyi diktatúráját. A cél eszközzé vált. A diktatúrák természete folytán... A kisebbségek asszimilálódása, eltűnése, mint a nagyromán projekt sikere, legitimálta a hatalmat. Némi túlzással elmondható, hogy a magyarság pusztulása legitimálta a román diktatúrát. Szomorú kimondani, de ha mi, magyarok nem lettünk volna, akkor talán a román diktatúra sem lesz. És Románia történelme is talán más irányt vesz... 238
