Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Táborszemle Beke Mihály András beszélnek, azért még nem pusztultunk el teljesen. Nem vettük észre, nem akartuk észrevenni, hogy nemzeti megsemmisítésünk folyamata a mélyben már 1971-től megindult, hogy az oktatásban már akár észre is vehető, ha az általános nagy roham még késik is. Nem vettük észre, hogy míg egyes megyékben, például Brassóban megőriztük hadállásainkat, addig másutt, és éppen Kovászna meg Hargita megyékben szűkül az életterünk. Nem vettük észre, hogy előbb Kolozsvárt románosították, majd Nagyváradot, aztán Szatmárnémetit, végül Marosvásárhelyre került a sor, majd a többi székely városra. Hihetetlenül tudatosan, következetesen és tervszerűen történik az egész. Annyira tervszerűen és távlatosan, hogy jó néhány ártalmatlannak tűnő lépésükkel csak évek múlva adnak sakkot.” Ezek után nem hatott váratlanul, amikor Ceauşescu meghirdette a nemzeti homogenizáció programját. A gyökeres fordulatot 1971-ben egy távol-keleti utazása hozta, amikor annyira lenyűgözte a Ceauşescu házaspárt Mao kulturális forradalma, hogy - szemtanúk szerint-már a hazaúton, a repülőn eldöntötték annak romániai meghonosítását. Magyar szemmel azonban ennél sokkal koherensebb a történet: valójában nem történt lényegi, tartalmi változás, csupán csak stílusváltás történt, hiszen a homogenizálás programjának már megvoltak az előzményei. Folytatódott a nagyromán projekt, csak más módon. Egyre nyíltabban! Az 1971-es „júliusi tézisek” nem csupán neosztálinista-diktatórikus, hanem egyben erőszakos nacionalista fordulatot is hoztak. Szigorodott a cenzúra, erőteljesebbé vált a titkosszolgálati terror, az abszurdig fokozódott a személyi kultusz. Ugyanakkor nagyobb sebességbe kapcsolták a nagyromán projektet. Az RKP 1972. júniusi országos konferencián már párthatározatba foglalják a célt: „a szocialista nemzet kialakítása, amely összehasonlíthatatlanul erősebb és homogénebb, mint a burzsoá nemzet”. Ennek koncepcionális üzenet értéke volt: „Románia jövőjét továbbra is a sztálinista totalitárius modell alapértékei (a pártállami hatalmi elit kizárólagos uralmi pozíciója, a nehéziparra koncetráló, központosított tervutasításos gazdaságpolitika, uniformizált kultúrpolitika) szerint képzeli el, de ezt összekapcsolja a román nacionalista törekvéseket megjelenítő nemzeti szuverenitási politikával” (Balogh László). 236
