Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
X Táborszemle Beke Mihály András közvetve mégis csak előkészítette a terepet a kedvezőtlen döntésnek. Egyúttal lehetővé tette, hogy a külföld és a majdani béketárgyalásokat előkészítő nagyhatalmak felé azt lehetett kommunikálni, hogy az erdélyi magyarság támogatja a hatalmat átvevő román baloldalt. Groza személye kiválóan alkalmas volt arra, hogy a nagyromán projekt távlati sikere érdekében ideiglenes megbízatással megnyugtassa a magyar kedélyeket. A változások is fokozatosan következtek be. Hiszen - amint az a Groza-Sztálin táviratváltásból kiderül - Moszkva csak azzal a feltétellel engedélyezte a román közigazgatás visszatérését Észak-Erdélybe, hogy minden úgy marad, mint előtte volt. Grozának tehát nem is nagyon volt más választása, mint kényszerűségből átvenni az észak-erdélyi magyar közigazgatást. A magyar népőrséget is csak fokozatosan olvasztották be a román rendőrségbe. Még néhány évvel később is a rendőrség sok helyütt román egyenruhába bújtatott magyarokból állt. A román adminisztráció is csak fokozatosan terjeszkedett a Magyar Népi Szövetség folytonos tiltakozásától kísérve. Az úriembernek ismert Groza megpróbált valóban úriember módjára viselkedni. Kormánya megalakulása után Romániában a helyzet valamelyest konszolidálódott. Groza már március 13-án Kolozsváron bejelentette, hogy „a demokratikus Románia minden állampolgárának, így a magyar népnek is szülőanyja lesz”. Ha vontatottan is, de megkezdték az internálótáborok felszámolását. Október 29-én hazaengedték a földvári tábor még életben maradt 90 magyar foglyát. Létrejött a Bolyai Egyetem, visszaszolgáltatták a Csíki Magánjavakat, hatályon kívül helyezték a nemzetiségi diszkriminációkat tartalmazó 641. sz. törvényt, magyar nemzetiségű államtitkár neveztek ki a magyar nyelvű közoktatás irányítására. Grozának látványosabb tervei is voltak. Sütő Andrástól tudható, Czikó Nándort, a Magyar Népi Szövetség vezetőségi tagját Groza 1946-ban Budapestre küldte, hogy a román kormány nevében kezdeményezze egy magyarromán kultúrhét megszervezését Romániában Groza elnökletével. A meghívandók listájának élén Tamási Áron szerepelt, akiről Groza úgy beszélt, mint régi jó barátjáról, akit az ő személyes vendégeként kívánt meghívni. Czikó Pesten Rákosinál és Nagy Ferencnél elérte, hogy a kezdetben vonakodó Or- tutay Gyula vezetésével kulturális küldöttség utazzon Bukarestbe a magyarromán kulturális hétre. Csak éppen Tamásit illetően nem járt szerencsével: az írót az utolsó percben, már a vonaton, a barátai lebeszélték az utazásról. Groza sajnálkozva fogadta a hírt, mint elmondta, szerette volna meggyőzni Tamásit, hogy térjen haza Erdélybe (?!)... 214
