Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Táborszemle Botlik József légkörében is igen erőteljes ukrán nacionalista és magyarellenes hangulatot keltett. A müncheni döntés után az egyre inkább Németország befolyása alá kerülő ún. második csehszlovák köztársaságban a Rudolf Beran (1887-1954) vezette kormány teljesen felszámolta a parlamenti demokráciát, betiltotta a CSKP-t, és rendeletekkel kezdett kormányozni. Végül 1939. március 10-én bevezette a katonai diktatúrát, és visszahívta a Tiso-kormányt. A német kancellár, Adolf Hitler (1889-1945) nyomására a szlovák parlament 1939. március 14-én kikiáltotta Szlovákia önállóságát. Másnap a német birodalmi hadsereg megszállta a maradék Cseh- és Morvaországot. A Berlinben eközben tárgyalásokat folytató Emil Hácha (1872-1945) köztársasági elnök kénytelen volt elfogadni Németország védnökségét az ország fölött. Március 15-én a Wehrmacht megszállta a cseh és morva országrészt. Szlovákia viszont március 23-án ún. védelmi szerződést kötött Németországgal, amellyel szintén teljes függőségbe került. Közben a magyar kormány március 10-én tartott ülésén arról döntött: ha a német hadsereg bevonul a megkisebbített Cseh-Szlovákiába, illetve Szlovákia kikiáltja a függetlenségét, a magyar honvédség akkor is birtokba veszi a hegyvidéki Kárpátalját, ha ahhoz Berlin nem járul hozzá. Március 12-én Hitler arról értesítette a magyar kormányt, hogy Berlin elismeri Szlovákia függetlenségét, de Kárpáti Ukrajina önállóságát nem, és 24 óráig várnak. Ez idő alatt Magyarország megoldhatja a rutén (ruszin) kérdést. Március 14-én Tiso, 15-én Volosin - akit ekkor államfővé választottak - kinyilvánította országa függetlenségét. A magyar csapatok átlépték a határt, és március 17-én az ezeréves határig teljesen birtokba vette a hegyvidéki Kárpátalja területét. A Magyar Királyi Honvédség alakulatai március 23-án támadást indítottak nyugat felé, mert az új kárpátaljai magyar-szlovák határszakasz - mely a csehszlovák uralom idején tartományi mezsgyeként Podkarpatská Rust elválasztotta a Felvidéktől - Magyarország számára katonai szempontból igen kedvezőtlen volt. Mintegy 20 km-es előnyomulás után, másnap a magyar seregtestek megállásra kaptak parancsot, mert az elfoglalt területsáv már elegendő volt az új államhatár biztosításához. Szlovákia azonban e térségre is igényt tartott, és a következő napokban elkeseredett támadásokat indított. A járási székhely Szobránc környékén a szlovák katonaság - az 1925. június 17-én Genfben kelt nemzetközi érvényű egyezmény tiltása ellenére - mustárgázt is bevetett a magyar alakulatok ellen. A csapás azonban nem sikerült, mert honvédségnél rendszeresítve volt a gázálarc. 20
