Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Táborszemle Beke Mihály András Magyarok, kommunisták Az erdélyi magyarság az előző 22 év lelki terhével érkezett az új világ kapujába. Azzal a tapasztalattal, hogy hiába keresett lelki-szellemi kapaszkodókat Kós Károly sosem volt transszilvanizmusában, a „lehet - nem lehet - lehet, mert kell” két évtizedet átívelő elvi vitájában a nemzeti kisebbségi létforma elviselhetetlen, hiszen lényegileg természetellenes. „A kisebbségi élet megszűnik teljes értékű emberi élet lenni, háttérbe szorított, nyomott életté válik, melyet egy reális vagy kevésbé reális remény kompenzál, a fajtestvérekkel való egyesülés reménye. A reményből élésnek ez az állapota pedig, ha a remény hamarosan nem valósul meg, állandó kilengést jelent a hiú fantazmagóriák és a csüggedt letargia között, s tartósan elviselhetetlen” - Bibó István mintha csak az erdélyi magyarságnak a két világháború közti, 22 évnyi kisebbségi létének traumáját összegezte volna. A hazatérés négy éve után ennek a traumának az ismétlődése fenyegetett. Az akkoriban másfél milliós magyarság számára az új román világ baljóslatúan kezdődött. Miután Sztálin az egymással vetélkedő magyar és kommunista párt értésére adta már az 1943-44-es években, hogy Erdély sorsát az döntheti el, melyikük országa lép ki előbb a háborúból, az 1944. augusztus 23-ai román kiugrással a kérdés eldőlt, legalábbis eldöntöttnek látszott. A szeptember 12-én Moszkvában aláírt a román-szovjet fegyverszüneti egyezmény 19. pontja az 1940. augusztus 30-ai második bécsi döntés Erdélyre vonatkozó részét semmisnek nyilvánította, másrészt a majdani békeszerződésre bízta, hogy „Erdély, illetve annak nagyobbik része” ismét Romániához kerül-e. Ennek ára azonban Románia katonai részvétele volt a Szovjetunió oldalán. Tekintettel a románság hagyományos oroszellenességére, Bukarest számára nem volt egészen könnyű a váltás, hiszen reálpolitikus döntésével lemondott Besszarábiáról és Bukovináról, amelyre egyébként sokkal több történelmi, etnikai jogosultsága volt. Legalábbis beláthatatlan időre elnapolta igényét. Igaz, csábító volt az ár: egész Erdély. A nagy román projekt ebbe az irányba vette az irányt. 1944 szeptemberében az orosz és román csapatok egy időben nyomultak be a Székelyföldre, hogy aztán október 25-éig elfoglalják egész Erdélyt. A csapatok nyomában ott nyomult a visszatérő román adminisztráció, amely igyekezett mielőbb visszafoglalni korábbi pozícióit. Iuliu Maniu a gyorsabb birtokbavétel céljából Ionel Pop, Észak-Erdély román kormánybiztosa vezetésével felállított egy kormánybizottságot, amely bosszúhadjáratot indított
