Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
_ I T áborszemle Botlik József Közben a révkomáromi tárgyalások október 12-én folytatódtak. Tiso első javaslatként felajánlotta Csallóköz - területe 1800 km2 117 ezer magyar lakossal (a népesség 96,7%-a) - átadását. Másnapi, 13-ai felvetése már 5405 km2 terület volt 342 ezer magyar lakossal (a népesség 98,0%-a), de a cseh-szlovák küldöttség ragaszkodott a következő nyolc városhoz: Pozsony, Érsekújvár, Nyitra, Léva, Losonc, Kassa, Ungvár és Munkács. A magyar fél összesen 14153 km2 kiterjedésű terület visszacsatolását követelte egymillió 91 ezer lakossal, amelyből 849 ezer magyar nemzetiségű (78,0%) volt. Október 13-án Tiso elhagyta Révkomáromot, amellyel tárgyalások megszakadtak. A magyar kormány október 22-én kapta meg Prágából a harmadik cseh-szlovák ajánlatot, amely döntő részét elismerte a magyar igényeknek: terület 11300 km2 680 ezer magyar lakossal (a népesség 91,2%) volt. Ezt hazánk azért nem tudta elfogadni, mert a nyelvhatár mentén fekvő minden nagyobb várost visszatartott. A nemzetiségi többség elvét figyelembe véve azonban az új határ túlnyomó részén egyszerűen nem lehetett vita. Végül a müncheni egyezmény 3. kiegészítő nyilatkozata alapján Bécsben döntőbíráskodásra került sor, miután a maga részéről Franciaország és Nagy-Britannia a vitás ügy megoldását Német-, illetve Olaszországra ruházta át. Miután október 30-án Cseh-Szlovákia, majd ezt követően Magyarország is nagyhatalmi döntést kért. Az 1938. november 2-ai bécsi döntés értelmében Cseh-Szlovákia déli, több mint 800 km hosszú, a csallóközi Somorja és az ugocsai Feketeardó közötti 11 927 km2 kiterjedésű, magyarlakta terület két évtizedig tartó idegen megszállás után újraegyesülhetett Magyarországgal. (Ez az államhatár utólagos kiigazításaival 12109 km2-re növekedett.) Lakossága a másfél hónappal később, 1938. december 15-én tartott népösszeírás szerint 1 041 101 fő volt, ebből magyar 83,7%, szlovák 12,9%, rutén 2,0%. A Magyar Királyi Honvédség 1938. november 5. és 10. között vették birtokba a felvidéki területeket. A népességi adatok önmagukban is bizonyítják, hogy az első bécsi döntés valódi tényeken, az igazságos megoldáson nyugodott. Néprajzi, nyelvi és területi szempontból ugyanis, néhány rövid szakasz kivételével, feddhetetlen és megtámadhatatlan új államhatárt vont meg a két ország között, amelynek túlnyomó részét (93%-át!) nem a Cseh-Szlovákiát kényszerítő bécsi döntés alapján ítélték meg Magyarországnak, hanem a cseh-szlovák kormány saját ajánlatára! Mindeközben az is cáfolhatatlan tény, hogy a bécsi döntőbíráskodás a nemzetiségi elv alapján történt határkiigazítás feddhetetlen és igazságos ítélete volt. 18
