Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
Táborszemle Juhász György porterek is alig-alig említik, hogy az egykori jugoszláv kosárlabda-játékos vagy válogatott futballista. Eltűnnek a Zastava gépkocsik, megszűnt a YU embléma. A vegeta, a farmer, a rumpuncs vagy a „cézárkonyak” mindenhol kapható. Megtanultuk, hogy a Gorenje szlovén (az is volt). Itt-ott még recseg egy-egy Jugoton nagylemez a cd-k és cd-játszók korában. A Hősök terét mára a Szerb Köztársaság Nagykövetsége „nézi”, a Forró szél című filmre meg csak akkor emlékszünk, ha „Surdaként” emlegetjük. Ennyi volt? Csak ennyi lett volna? Nekünk (kiknek?), talán, igen! De miért? Azért, mert csak az ország alig egyharmadát ismertük. Most bátran mondhatjuk, hogy mi európaiak. Kialakult bennünk egy kép, mellé egy belső térkép. Mi azután tudtuk, hol a határ. Szegedről nézve Szabadka, talán a merészebbeknek Újvidék, de Belgrádba (Beograd ~ beli grad ~ fehér vár ~ fehérvár ~ Nándorfehérvár) már nem értünk „le”. Pécsről ott volt Eszék (Szlavónia?, Szlovénia?, Szlovákia?). Az Adriára sietve esetleg egy nap Zágráb (mióta autópálya van, az se!), azután nyomás Dalmácia, ott a strand (meg a nudi camping a „végibe”). Visszafelé az „igényesek” megnézték, belepróbálták cipőjüket a lábnyomba Szarajevóban. Ittak egy kávét, és vettek egy „eredeti” dzsezvát2, azután jöhetett a „római híd” Mostarban. A „művelt nyugatinak” Belgrád, Nándorfehérvár felől Ausztria vagy Olaszország felől - autópályán érkezve - ennyi sem jutott. Megkaptak mindent, amit Cannes-ban, Nizzában, Velencében, Genovában, csak harmad áron. Sőt még rá is lehetett gyújtani az elértéktelenedő piros száz dinárossal, azoknak az embereknek a pénzével, akik évtizedek óta hordják és pucolják el vendégmunkásként a Nyugat hulladékát, szemetét. Az Adria, a szigetek, a zene, a táj eltakarták az embert. A nyelv, az meg végképp érthetetlen volt. Jugoszlávia meg ott kezdődött, ahol ez a térkép véget ért. Onnan jött a sűrűje, ott történt a történelem. Ott zajlott a dráma 2 törökös, karcsú, kávéfőző rézedény 164
