Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
A kétszer volt ország Jugoszlávia sarzsival, Major Nándorral. A bukást az minősíti a legjobban, ahogyan az 1988. október 6-ai eseményeket a Jugoszláviában nevezték: „joghurt forradalom”. A Belgrádból és Koszovóból autóbuszokon Újvidékre szállított szerb hazafias (fizetett) tüntetők szendvicseket és joghurtot vittek a „hosszú” (75 km. - J. Gy.) útra. Az előbbieket megették, az utóbbiakat nekivágták a Vajdasági Kommunista Szövetség székházának, s ennyi elég volt a „határozott és bátor” vezetők lemondásához. Ennél szánalmasabban, gyávábban és nevetségesebben politikai vezetés még nem bukott meg. S ez a bohóckodás elég volt egy működő autonómia fölszámolásához, amely de jure már az 1989. évre esett alkotmánymódosítás (értsd: belgrádi központosítás) formájában. A szerb sajtó a Szerb Köztársaság egységének helyreállásaként ünnepli Koszovó és Vajdaság autonómiájának eltörlését, a két tartomány Belgrád általi bekebelezését, beszippantását. Még ma is döbbenetesnek tűnik az a politikai autizmus, amely az önelégült, köldöknéző Milosevics-házaspárt jellemzi ezen időszak alatt. Világpolitikai folyamatokkal mennek szembe; 1989. november 9-én leomlik a berlini fal, december 25-én Trgovistében (tévékamerák előtt) kivégzik a román diktátort és feleségét, eközben Milosevics meg kommunizmusról, internacionalizmusról, haladásról, világbékéről, szocialista Jugoszláviáról, néphadseregről, testvériség-egységről szónokol, s 1990 januárjára a JKSZ kongresszust hív össze. Bár az igaz, hogy a szocialista országok fővárosai közül, egyedül Belgrádban volt tüntetés a többpártrendszer bevezetése ellen, és ez nem vicc. A többpártrendszer irányában a tagköztársaságok közül a sokkal fejlettebb Szlovénia indul el elsőnek, mert a helyi párt élén már a ’80-as évek közepétől reformista vezetés áll. Ekkor még alapvetően a demokratizálódási folyamat áll a középpontban, bár már hallatszanak olyan hangok is, hogy Szlovénia fejlődését lassítja Jugoszlávia. A szlovén ellenzékiek 1989-ben nyilatkozatot adnak ki, s erre a parlament is pozitívan reagál, elsőnek mondja ki, hogy a köztársasági törvények megelőzik a szövetségieket. 1989 decemberében alakul meg az első - ma pártkoalíciónak mondanánk - DEMOS, amely az 1990-es első többpárti választások győztese lesz, s alakít kormányt Ljubljanában. A legnépszerűbb szlovén politikus azonban Milan Kucsan, aki pártkarrier után „szociáldemokratizálódik”, s lesz a szlovén államfő és Milosevics szerb elnök mumusa. Ébredezik Horvátország is közel két évtizedes hűségálmából, 1989-ben létrejön a máig meghatározó HDZ (Horvát Demokrata Közösség) Franjo 157
