Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
Táborszemle Juhász György harmadik sorában... állt. Csak Charles de Gaulle nem állt szóba vele, nem érdekelte, mit mond Tito New Yorkban, az ENSZ közgyűlésén, s hogyan integet a Kreml mellvédjéről. Valahogy a 400000 főt számláló, Európa negyedik haderejét jelentő Jugoszláv Néphadseregről sehol sem esik szó, ami Tito igazi és szükség esetén azonnal bevethető bázisát jelentette, nem véletlenül állt oly sokszor marsalli díszegyenruhájában a vakuk és blendék elé. Az eltérő ország, belülről Szkopjét, az egyik legszegényebb jugoszláv tagköztársaság, Macedónia fővárosát iszonyatos, a Richter skála szerinti 6,1-es erősségű földrengés rázta meg 1963. július 26-án. Szörnyethalt 1070 ember, a későbbi adatok 2300 főre becsülték az elhunytak és eltűntek számát. Az akkor 130-140 ezres városban az anyagi kár „csak számokban” volt mérhető, mivel a város 37 ezer épületéből 16 ezer romba dőlt. Megszűnt az áram- és vízszolgáltatás. És megszakadt a vasúti és közúti összeköttetés a Belgrád-Szkopje-Szaloniki- Athén vonalon. A régi, romos vasútállomás ma is áll mementóként. A Vardar folyó két partján elterülő Szkopje 1963 őszén a háború utáni Varsóhoz vagy Drezdához volt hasonlítható; a természeti pusztítás ereje és intenzitása fölért egy háborúval. A mentést személyesen az elnök irányította, de az operatív feladatokkal Tito Aleksandar Rankovics belügyminisztert bízta meg. A jugoszláv néphadsereg alakulataival kibővített mentőalakulatok azonban csődöt mondtak, s a helyzet kezdett kaotikussá válni. Ekkor Tito Hruscsovhoz a régi „ellenség-baráthoz” fordult, aki légihídon szovjet deszantos egységeket vetett be, akik tudták és tették a dolgukat. Ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szovjet hadseregnek 1945 után ez volt az egyetlen pozitív külföldi ténykedése, amely döntő mértékben járult hozzá, hogy a földrengés utáni helyzet normalizálódjon. Macedóniában az idősebb emberek még ma is zemljotres (földrengés) előtti és utáni időről beszélnek. Rankovics bizonytalan szereplése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy alaptevékenységét is, mai szóval élve, átvilágítsák. 1966 júniusában (titkos) bizottságot hoztak létre az államvédelmi szolgálat háború utáni tevékenységének kivizsgálására, amely megállapította, hogy az UDBA (jugoszláv AVH) és a húsz éve azt vezető Alekszandar Rankovics (a jugoszláv Péter Gábor), aki akkor egyben a káderügyekért is felelős SFRJ-alelnök is 138