Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
A kétszer volt ország Jugoszlávia Nehrunak, Nasszemek, Szukarnónak. A 29 független ázsiai és afrikai ország által Indonéziában elindított mozgalom 1961. szeptember 7-én Belgrádban ér a csúcsra, amikor megalakul az el nem kötelezett országok tömbön (NATO és Varsói Szerződés) kívüli mozgalma a kétpólusú világrend ellenében. Tito már a fellegekben jár Nehruval és Nasszerrel, teheti, mert nyugodtan beszélhet antikolonializmusról, tömbpolitikáról, népek szabadságáról, mert ezeknél az országoknál Jugoszlávia jóval fejlettebb. Főleg azok után, hogy Hruscsov személyesen követi meg (többször is) Titót Belgrádban „elődje durvaságáért” 1955. május 26-ától június 1-jéig tartó látogatásán. Itt fogadják el a Belgrádi Deklarációt, amely rögzíti az önálló út lehetőségét Jugoszlávia számára. Tito azonnal viszonozza a látogatást, s három hetet tölt a Szovjetunióban, ahol a Moszkvai Nyilatkozat megerősíti pártszinten a külön utat. Járja is ezt Belgrád, s az évtized végére az el nem kötelezettek a világ legnagyobb politikai tömörülése lesznek. 1961 szeptemberében már a jugoszláv fővárosban üléseznek, melynek etnikai sokszínűségét további afrikai-ázsiai elemekkel bővítik, ahogy a helyi sajtó ezt jelenti. Hruscsov találkozik Amerikában Eisenhower amerikai elnökkel (Washington-Camp David, 1959. szeptember 15-27.), majd Bécsben (1961. június 3^4.) az enyhülés jegyében, utódjával J. F. Kennedyvel, de Jugoszlávia „visszaédesgetésével” a vazallus szocialista akolba elkésett. Jugoszlávia és a magyar 56 Az 1955-ös esztendő Ausztria és Jugoszlávia számára a megváltást hozta el. Hazánk számára újabb, még szigorúbb kalodát. Az Osztrák Államszerződés kihirdetése előtt egy nappal megalakult a Varsói Szerződés elnevezésű katonai testület, amelynek Magyarország is tagja lett, „Hegedűs András miniszterelnök szignójával”. Az szinte természetes, hogy a dominancia a Szovjetuniót illette, s újabb okot és indokot adott arra, hogy az immáron tíz éve hazánkban tartózkodó, megszálló orosz katonák továbbra is Magyarországon állomásozzanak. A szocialista országok sztálinista vezetői annak rendje és módja szerint „járják a Canossát” Belgrádban, Tito pedig megbocsát, bár az köztudomású, hogy lenézi őket. A kivételt ez alól a magyar vezetők jelentik. A Rákosi-Gerő-klikk stupiditására jellemző, hogy még 1956-ban is építik a bunkerrendszert a Dráva-parton, a magyar-jugoszláv határon. Tito elnök informális csatornákon megüzeni, hogy Rákosival nem hajlandó szóba 129
