Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Táborszemle Botlik József létrejött ún. Philadelphiai egyezmény után két nappal, 1918. október 28-án hirdette ki a prágai Nemzeti Tanács a csehszlovák állam megszületését. Szintén két nap múlva, október 30-án a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanács hozott határozatot „Szlovákia” - miközben még ennek a határait sem tűzte ki békeszerződés a történelmi Magyarország északi részén! - Csehországhoz való csatlakozásáról. Az előbbi jogi bizonytalanságokat ugyancsak az USA-ban aláírt ún. Scrantoni egyezményben igazították helyre, amely egyébként megismételte a philadelphiai szerződést, de hangsúlyozta: csak 1918. november 12-étől lép hatályba. Eközben november 8-án cseh légionárius csapatok törtek be a történeti Magyarország nyugati határán Nagyszombat és Trencsén térségére, és a következő napokban gyakorlatilag akadálytalanul elfoglalták a felvidéki Trencsén, Vágújhely, Zsolna, Ruttka és Turócszentmárton városokat. Mindennek fő oka, hogy Károlyi Mihály (1875-1955) miniszterelnök és kormányzata nem szervezte meg a nemzeti önvédelmet, amellyel elkövette a hazaárulás bűntettét. Sőt már 1918. november első napján megkezdte a különböző hadszínterekről december végéig folyamatosan hazatérő magyarországi katonák leszerelését, akiknek létszáma 1,5 millió fő volt. Közülük az 1910-ben tartott népszámlálás nemzetiségi arányai szerint kereken 816 ezer fő volt magyar anyanyelvű. Rajtuk kívül a Kárpát-medencében, a magyarsággal évszázadok óta együtt élő nemzetiségek közül csak II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) magyarországi és erdélyi fejedelem „leghűségesebb népe” (gens fidelissima), a rutének (ruszinok) kezébe lehetett magyar fegyvert adni, ők nem támadták hátba a magyarságot. A harcterekről 1918 végéig kb. 40 ezer rutén katona érkezett haza. Egyébként a magyarországi németek (svábok, cipszerek, szászok) túlnyomó része sem volt ellenséges a magyar állammal szemben, ezt bizonyítja korábbi tömeges, önkéntes magyarrá válásuk, és akik közül a frontokon kb. 190 ezer katona küzdött. Ehhez még hozzáfűzzük: az 1918. november első hetének végén Erdélybe betört ó-romániai haderő létszáma december 10. táján kb. 15 ezer fő lehetett, és ellenállás nélkül nyomult előre, hogy a Tisza folyásáig elfoglaljon kb. 135 ezer km2 kiterjedésű magyar területet. Az 1918. november első felében a Dél-Magyarországra szintén akadálytalanul bevonuló szerb katonaság létszáma kb. 20 ezer fő volt. Ennek az állománynak azonban a jó harmadrésze csekély harci értékű népfölkelő volt. Visszatérve fő tárgyunkhoz: a Felvidék megszállására rendelkezésre álló „csehszlovák hadsereg” 1918. november elején csak önkéntes 12
