Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
Jugoszlávia A kétszer volt ország hiányzott. Hamar meglett ez is, mivel pillanatok alatt lefordították az 1936-os szovjet alkotmányt, amit már 1946 januárjában életbe is léptettek. (Edvard Kardelj már ’45. december 6-án ismertette a rádióban.) Erről a szolgai másolatról jegyezte meg egy idős alkotmányjogász: „legnagyobb eltérése a szovjettől, hogy az ország fővárosa Belgrád és nem Moszkva”. Az alkotmány szerint az új nevű föderatív állam államalkotó egységei a következők: „A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot a Szerb Népköztársaság, a Horvát Népköztársaság, a Szlovén Népköztársaság, a Bosznia és Hercegovina Népköztársaság, a Macedón Népköztársaság és Crna Gora Népköz- társaság alkotják. Szerb Népköztársaság kötelékébe tartozik az Autonóm Vajdaság tartomány és az Autonóm Koszovo-Metohia körlet.” (Első rész, I. fejezet, 2. szakasz, a korabeli [1947] noviszadi magyar helyesírás szerint.) A kormányt 1946. február elején megerősítik, bevezetik a cenzúrát a forradalmi demokrácia nevében, de a kommunisták továbbra is szinte illegalitásban maradnak. (Jellemző, hogy kongresszust utoljára illegálisan 1928-ban tartottak, melynek helyszíne igen „sajátos”: Drezda.) Korabeli belső felmérések szerint a pártnak a háború kitörésekor 12000, az antifasiszta népfelszabadító harc (önmeghatározás) végén 141066 tagja volt. Megállapítható, hogy ez a burkolt egypártrendszer nem is volt annyira burkolt, mivel a rekonstruált ország első számú szövetségese deklaráltan a Szovjetunió volt, s a gazdaságpolitikát pedig a tervgazdálkodás azonnali bevezetése jellemezte. Az ateista állam igen korán üzent a hívő embereknek, elsősorban a katolikus horvátoknak. Már 1946-ban letartóztatta Alojze Stepinac zágrábi érseket, aki nem fogadta el a hatalom ajánlatát, és nem volt hajlandó elszakítani egyházát Rómától, létrehozva egy autokefál egyházi közösséget. Először halálra ítélték, majd életfogytiglani börtönbüntetést kapott, amit 15 évre mérsékeltek, amelynek jelentős részét börtönben töltötte, az utolsó pár évet pedig házi őrizetben 1961-ig. A legfrissebb orvosi és történészi kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy szabadulása után megmérgezték a horvát katolikus egyház első emberét. A türelmetlen forradalmi diktatúrát hátráltatta, hogy különböző, ki- sebb-nagyobb fegyveres csoportok még mindig harcban álltak az új hatalommal, melyre Jugoszlávia földrajzi adottsága nyújtott módot. Az ÓZNA (első jugoszláv ÁVO) akkori hivatalos számai szerint 11 000 fő állt fegyverben a hatalom ellen. Ezeket két-három év alatt csak megfelezni tudták, de „üzentek” nekik. Drazsa Mihajlovics csetnik vezért 1946 márciusában 121