Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György : Előszó
Táborszemle diktatúrák körülbelül négy és fél évtizedét, mert Erich Honecker már nem Walter Ulbricht, és Stanislaw Kania még nem Wojciech Jaruzelski. A nemzeti sajátosságok - mint például a nemzeti kommunizmus kontra internacionalizmus vagy a nemzetkarakter és habitus - átszűrődtek, átütőd- tek, s valami furcsa, sajátos arculatot mutattak az általános szürkeségben még a társadalmak tetszhalott állapotában is. Miközben egyes népek valóban szimpatizáltak egymással, addig mások csöndben és zsigerileg utálták (szándékosan nem használom a „gyűlölték” szót) egymást, olykor az adott ország határain belül, olykor túl azokon, s ez az „életérzés” vezetett el például Jugoszlávia véres fölrobbanásához, Csehszlovákia szétválásához és közös „gazdánk”, a Szovjetunió széteséséhez, szétdarabolódásához. De nem felejtkezhetünk meg az irigységgel párosuló lenézésről sem, amely több irányban (keresztül-kasul) is megnyilvánult, akár a szocialista hétköznapokban (vásárlás, utazás stb.) is. A népi demokráciák, amelyek egyben proletárdiktatúrák is voltak, ellentmondva minden logikának, úgynevezett korlátolt szuverenitású országoknak számítottak, amit más szóval gyarmatnak nevezünk. Miközben az öt „szocialista ország” (Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Német Demokratikus Köztársaság és Bulgária), valamint a két, illetve három renegát (Jugoszlávia, Románia és Albánia) egymástól való eltéréseit vizsgáljuk, elemezzük, gondoljunk arra, mit meg nem adott volna ezért a státusért Lettország, Litvánia és Észtország... A nyelvészek egy külön szűk és parányi csoportját képezik a szótárírók és szótárszerkesztők. Ok azt hirdetik, hogy csak az első szótárt nehéz megírni, a többi szinte gyerekjáték, mert az alapot már lehet bővíteni, kiegészíteni, gazdagítani, az esetleges hibákat kijavítani, a nyelvek és a szókészlet fejlődésével a szavakat akár újraértelmezni. A RETÖRKI munkatársai által közreadott kötet „első szótár”, amely igyekszik utat mutatni ahhoz, hogy a félmúlt és a közelmúlt határán, a közvetlen fölmenőinken és részben magunk által megélt, rajtunk elvégzett eltérő társadalmikísérlet-modelleket jobban megértsük, mert azok láttatják évtizedes álmaink és a mai szomorkás valóság között a különbséget. Azt, hogy ismét félrecsúszott a történelmi nyakkendőnk immáron külön-külön, független országokként. Térségünkről, konkrétan a kötetben szereplő hét országról azt terjesztették a XX. század marxista ideológusai, hogy sokszínű, miközben csak tarka volt. S az is maradt. Juhász György 10
