Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Egy magányos harcos
Egy magányos harcos és magyar ifjúság tábortűz mellett beszélte meg a poznani eseményeket. Pákh 1956-ban, a felkelés alatt megsebesült. Egy évvel később letartóztatták, mert tájékoztatta a nyugati követségeket arról, hogy halálos ítéleteket hajtanak végre fiatalkorúakon. Tíz évet ült, ebből hármat elkülönítőben, ahol elektrosokkal kínozták. A nyolcvanas években ő volt annak a lengyel gyerekeket segítő akciónak egyik szervezője, amelyben részt vett Kerényi Grácia is. Pákh Tibor a lengyel ellenzékkel való kapcsolatairól egy interjúban így vallott:97 „ 1980 tavaszán a lengyeleknél már meglehetősen intenzív volt az ellenállás a moszkvai leninizmus túlkapásai ellen. Különböző szervezetek alakultak. Tulajdonképpen mindenféle társadalmi csoportnak megvolt már a szervezete. Ezek közösen rendeztek egy éhségsztrájkot a Podkowa Lesna-i templomban. Erről a tömegtájékoztatási eszközök beszámoltak. Már nem a hazaiak, hanem a külföldiek. Volt egy Nowa nevű kiadójuk a lengyeleknek, egy szamizdat kiadó. Az egyik szerkesztőjét elfogták. Ez az éhségsztrájk eredetileg az ő kiszabadítása érdekében történt. Ez a tiltakozás eredményes volt, néhány nap után kiengedték. Viszont utána is folytatták az éhségsztrájkjukat a közép-európai jogsérelmek orvoslása végett. És én ebben a stádiumban utaztam el hozzájuk Podkowa Lesnába. Ott megkerestem a templomot. Bementem a templom plébánosához, jelentkeztem nála és mondtam, hogy szeretnék csatlakozni hozzájuk, mégpedig Szent Adalbert szellemében, mert Szent Adalbert volt az, aki az első évezred végén a kereszténység szellemében térített. Ugye, Prága püspöke volt, akkor Szent István királyunk bérmálásában vett részt, utána Lengyel- országba ment és Poroszországban halt vértanúhalált. Esztergom és Gniez- no védőszentje. Úgyhogy én és rajtam kívül még elég sokan Közép-Európa védőszentjének tartják. így én az ő szellemében csatlakozom hozzájuk most, a második évezred vége felé, a moszkvai birodalom embertelen leninizmusa elleni tiltakozásul, önrendelkezésünk visszaszerzése végett. Megengedte, hogy csatlakozzam. Velük voltam, nagyon jól éreztem ott magam, mert látható volt, hogy az összes irányzat mind közös házra talált abban a templomban. Minden este volt közös szentmise, ahova a város apraja-nagyja eljött, még a templom kertjében is tolongtak. Alig fértek ott el. 97 In: 1956-os Intézet, Oral History Archívum, http://visszaemlekezesek.hu/pakh-tibor Pákh Tibor 83
