Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Bevezető megjegyzések
Bevezető megjegyzések Bevezető megjegyzések Tíz évvel ezelőtt jelent meg a varsói Karta Központ (Osrodek Karta) kétkötetes lexikonja Közép- és Kelet-Európa jeles ellenzéki alakjairól (Slownik dysydentów I—II.). 24 ország ellenzéki mozgalmainak és személyiségeinek bemutatására vállalkozott ez a kézikönyv. Az első kötetben a magyar szereplők sorában 23 nevet találunk, élükön Bibó Istvánnal. Nem kívánjuk tüzetesen elemezni a névsort, csak röviden az arányokról szeretnénk szólni. Nagyjából két- szerannyi az egykori SZDSZ-sek, mint az MDF-esek száma. Ismeretes, az első szabad választások épp fordított eredményt hoztak. Vagyis nagyobbrészt egészen más politikai erők járultak hozzá jobban a diktatórikus rendszer leváltásához, amint ez a lengyel összeállítás sugallja. Felvetődik a kérdés, milyen források, kutatások és feldolgozások, enciklopédikus művek - esetleg milyen ideológiai-politikai érdekek - alapján született ilyen összkép ebben a fontos, sokak számára kézikönyvként használatos munkában? Tudjuk jól, a nemzetközi historiográfiában szintén nemegyszer találkozunk hasonló aránytalanságokkal. Több mint negyedszázaddal a történelmi változások, a kommunizmus bukása után meglehetősen torz és egyoldalú a kép a nemzetközi történetírásban a magyar ellenzéki mozgalmakról. Ennek magyarázata alapos kutatómunkát kívánna - ebben a tanulmányban azonban nem erre szeretnénk vállalkozni. Csupán ahhoz kívánunk új szempontokat kínálni és új tényeket felsorakoztatni, hogy miként alakultak a kevésbé ismert magyar ellenzéki csoportok és személyek lengyel kapcsolatai a ’80-as években. Túlnyomórészt teljesen feltáratlan tényanyagról van szó. Ismeretes, hogy a hazai és nemzetközi szakirodalom leggyakrabban a magyar ellenzék két fő csoportját szokta megkülönböztetni: az ún. demokratikus és a népi-nacionalista ellenzéket. Mindazonáltal az 1980-as évek közepén ennél sokkal összetettebb volt a spektrum. A kettős osztat részben a kommunista hatalom tudatos konstrukciója volt, ami hozzájárult az ellenzéki törekvések megosztásához is. Erről a kettősségről beszéltek a belső jelentések, pártdokumentumok is: egyrészt például revizionista, illetőleg nacionalista ellenzéki csoportokról, polgári radikális vagy népi-nacionalista ellenzékről. A kommunista hagyományban mindig erős volt a hajlam ilyen kettős sémában gondolkodni. Érdemi elemzéshez azonban egyéb szempontokat is 7
