Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Katalizátorok
Katalizátorok nagyon szeretnek bennünket, de voltaképpen nem tudják, hogy miért. Én feladatomnak tűztem ki, hogy kulturális és történelmi erényeinket felmutatva tudatosítsam bennük, miért érdemes bennünket szeretniük” - fogalmazott 70. születésnapján, az írószövetségben. Kovács még egyetemista korában kapcsolódott be a Kilencek:82 elnevezésű költői csoportosulás életébe, amely a „Nagy Generáció” korában, 1966-ban állt össze kilenc fiatal bölcsészhallgatóból. Az ifjú alkotók ragaszkodtak ahhoz, hogy együttesen megszólalva hallathassák hangjukat: egy közös antológiát szerettek volna kiadni. A tervezett kötethez Juhász Ferenc, Kormos István, Nagy László és Váci Mihály írt ajánlást, megjelenését ennek ellenére az akkori kultúrpolitika minden erejével igyekezett megakadályozni. Végül sok-sok informális közbenjárás eredményeképpen az Elérhetetlen föld című antológia 1969 végén mégis napvilágot látott az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat gondozásában, Nagy László előszavával. A 2600 példányban megjelent kötet bombaként robbant az akkori irodalmi életben, és pillanatokon belül elfogyott. Szerzői hosszú időre diszkvalifikálták magukat a „támogatott” irodalomból. Ennek oka az volt, hogy komolyan vették azt, amit az 1991-ben megjelent akadémiai irodalomtörténet velük kapcsolatban megfogalmaz.83 Nevezetesen, hogy „A versnek közösségteremtő társadalmi és erkölcsi cselekvésként való megélése, a nemzeti, népi elkötelezettség, a magyar költészet »végzetes kegyessége« mindmáig alighanem a legmélyebb munkáló - eleven és problematikus - költői hagyomány. L../E líratípus legjelentősebb - példaadó - kezdeményezése az Elérhetetlen föld című antológia volt, már csak azért is, mert kilenc költője közvetlenül és programosan igyekezett folytatni a szóban forgó tradíciót. Hűségük e hagyomány értéknormáinak evidenciaszerű alkalmazásában nyilvánult meg. A közösségi eszmények értékvesztését morális áldozattal, felelősségvállalással ellensúlyozandó: egyén és közösség, eszme és valóság összhangba hozásának a vágya jellemezte őket”. Valamint talán még inkább az, amit a Kilencekkel rokonságot vállaló Nagy László mondott róluk: „A torkon vágott forradalmak pirosát és gyászát viselik belül”. Kováccsal kapcsolatban pedig az akadémiai kötet ezt mondja: „Modern indi82 A Kilencek tagjai: Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Mezey Katalin, Oláh János, Péntek Imre (eredeti nevén: Molnár Imre), Rózsa Endre és Utassy József voltak. 83 A magyar irodalom története 1981-1990, Akadémiai Kiadó, Budapest 1991 69
