Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)

Látták Walşsât

Látták Walşsât

s fölötte fecskék, bódult bogarak és romvárosok égre vágódó füst-kalapja - de hát kid vagyok, nagyhitű, sápadt ország?

Senkid, barátod, csalános magyar, ki címeres utcáidon lődörög áfonyaízű délben s igaz gyászában is

szeretőt keres magának lányaid közül, mert érinteni akar, mert szorítani,

tombolni veled levél- és sugár-zenére, tűrni a poshadt cékla szagát órákon át a zöldségbolt előtt, tűrni a tűrhetetlent, a legvadabb reményért sorban állva.79

S mellé illik csatolnunk Kovács István ugyanakkor keletkezett sorait:

Láttam

Lech Walesának

(Nagygyűlés, Krakkó, 1981 júniusa, szerda délután)

Én csak néhány embert láttam, őt meg őt is, de arctalan. Engem is csupán annyi látott, egy-két más ő, de arctalan.

Az emelvényen-látott látta, kit ő meg ő arctalan látott, s kit én arctalan láttam, látta az emelvényen-látott.

Benn százezer őt láttam, s annyi az ő, ki benne látott.

79 Felczak lelkesen terjesztette a verset, s még a zöldségesének is megmutatta, hogy lám, bekerült a költészet Pantheonjába. A kofának tetszett a költemény, pusztán azon háborodott fel, hogy poshadt cékla említtetik benne, amilyet ő sohasem árult. (Kovács István szíves közlése a szerzőnek.)

65