Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Lengyel impulzusok
A múltból jelen, a jelenből jövő emlegetni. Úgy vélték, inkább hallgatni érdemes erről, minél kevesebbet beszélni, mintsem hatástalan propagandát folytatni. A Lengyelországban 1956 őszén végbement változások a sajtó terén is éreztették hatásukat. A cenzúra - az 1948 utáni időszakkal egybevetve - jóval enyhébb lett. Továbbra is léteztek tabu témák, ugyanakkor a cenzorok többsége elbizonytalanodott, mit szabad engedélyezni, s mit nem. A viszonylagos szabadság 1957 kora tavaszáig tartott, a pártvezetés akkor határozta el, hogy megregulázza a túlságosan szabadjára engedett, szájkosár nélküli sajtót. 1956. november 4-e előtt a lengyel sajtó szinte semmilyen adminisztratív akadályba nem ütközött a magyar eseményekkel kapcsolatos híradások közzététele során, így a lapok, lehetőségeikhez mérten nagy terjedelemben és objektiven számoltak be a magyar forradalomról - ez nagymértékben a Budapestre küldött lengyel tudósítók tevékenységének köszönhető —, és ennek célkitűzéseivel egyetértő írások, felhívások és táviratok tucatjai láttak napvilágot. Bár a lengyel vezetés már a forradalom időszakában igyekezett visszafogni a cenzúra fogságától rövid időre megszabadult sajtót és rádiót, ez azonban csekély eredménnyel járt. November 4. után Gomulka eleinte békülékenyebb hangot ütött meg az újságírókkal szemben, és saját maga igyekezett jobb belátásra bírni őket. A lengyel társadalom emlékezetében mindvégig élt a magyar forradalom emléke.1981 -ben, a 25. évforduló kapcsán az akkor éppen féllegális második nyilvánosságban több könyv és publikáció látott napvilágot erről a témáról. 1986-ban pedig tucatnyi lengyel nyelvű földalatti kiadvány emlékezett meg róla, és a Varsó melletti Podkowa Lesna templomában helyezték el a vasfüggönyön inneni térség első 1956-os emlékét, egy Kossuth-címerrel díszített kétnyelvű gránittáblát ezzel a felirattal: „Az elesettek és a meggyilkoltak emlékére a forradalom 30. évfordulóján”. A magyar értelmiség körében a Lengyelország iránti érdeklődés sajátos alakot öltött, és kivételes erővel jelentkezett, különösen az öntudatukat kereső fiatalok körében. Míg az 1950 után születettek hazájukban alig hallottak valamit 1956-ról, addig Lengyelországban gyakran már az első beszélgetéseik alkalmával, azzal szembesültek, hogy a Puskás-féle „aranycsapat” tagjait hibátlanul felsorolták nekik, s ha kissé bizalmaA Lengyel Vöröskereszt munkatársai 1956-ban Budapesten 16
