Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Csoóri Sándor „senkijei, barátai”
A múltból jelen, a jelenből jövő ma mintegy 30 százalékkal csökkent. Egyre több fontos magyarországi fejleményt, nem egyszer a magyar-lengyel kulturális együttműködés kiemelkedő eseményeit egyszerűen elhallgatta a hivatalos lengyel sajtó, ami ahhoz vezetett, hogy fokozatosan az illegális sajtó és a katolikus lapok tájékoztatnak a legtöbbet Magyarországról. Engelmayer vitába száll Nowak módszerével, aki kiragadott idézetekkel igyekszik a lengyel olvasóval elhitetni, hogy Magyarországon lengyelellenesség mindig volt és most is van. Az ilyen hangvételű és negatív érzelmi töltésű publikációk nagy kárt okoznak a két nép viszonyának. Ezek után számtalan példát hoz fel arra, hogy a lengyel sajtó és történelemírás is követett el tévedéseket és nem egyszer szintén elferdítette a magyar történelmet. „Ezt azonban mi nem magyarellenességnek, hanem hozzá nem értésnek, felületességnek tartjuk”. Mindkét oldalon sok a tennivaló, sok kérdést tisztázni kell, le kell számolni bizonyos mítoszokkal arról, hogy a magyarok és a lengyelek mindannyian és mindig szerették egymást és soha nem voltak konfliktusaik. „Ügyelni kell azonban az arányokra, minden szóra, a hangvételre.” Engelmayer Ákos egyébként 30 éve él Lengyelországban. A ’70-es évek közepétől egészen 1981-ig, a lap megszűnéséig a „Lengyelország” című magyar nyelvű folyóirat főszerkesztője volt, majd az Interpress nevű sajtóügynökségnél dolgozott, ahol a magyar sajtófigyelés volt a feladata. Innen az idén „létszámleépítésre” hivatkozva elbocsátották. Engelmayer a cikkben a Lengyelországban élő magyar kisebbség képviselőjének nevezi magát. Ezt a megállapítását cikke végén a Polityka bekeretezve külön kiemeli. 142
