Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Csoóri Sándor „senkijei, barátai”
Csoóri Sándor „senkijei, barátai” egymást Galíciában, s csupán egyetlen golyónak kellett volna máshova repülnie, és mi nem születünk meg ezerkilencszázharmincban, és nem oldoz- hatjuk föl közös szerencsétlenségünket soha. Ezek az »elhallgatások« talán még jobban összekötnek bennünket, mint egyetértésünk fonalai.” Tadeusz Nowak, akinek ugyan nem Csoóri volt magyarországi költő-alte- regója, hanem inkább Nagy László, akivel jóval korábban került baráti és egymást fordító alkotói kapcsolatba, hamarosan Csoórival is személyes barátságot kötött. A lengyel író és neje, prózájának egyik fordítója, Szenyán Erzsébet családjával szoros barátságot ápolt, nyaranta rendszeresen vendégeskedtek szerény zamárdi nyaralójukban. Nowak gyakran járt tehát Magyarországra, ahol elsősorban regényei jelentek meg.172 173 Mint Sutarski megállapítja, Nagy László és Csoóri esetében a lelki-szellemi kapcsolat elsődleges alapja tulajdonképpen mindkettőjük paraszti származása volt; hozzátehetjük: Szenyán Erzsébettel talán ugyancsak ezért értették egymást félszavakból is. Az eltűnő félben levő falusi hagyomány a ta- Tadeusz iMowak lálkozásaikon és beszélgetéseikben újra lüktetni kezdett, de nem csak az, mivel elsősorban az irodalom, a természet képe, az irodalmi esztétikum percepciója volt náluk közös. A Sutarski szerkesztésében 1992-ben kiadott Hét lengyel éneke című költészeti antológiában Nowaktól felidézi, hogy hasonló barátság fűzi Csoóri Sándorhoz, mint Nagy Lászlóhoz. Csoórit, mint Nowak mondja, „szülőfalujában, ahol a II. világháború alatt súlyos harcok dúltak, megfertőzött a halál; őt magát is, képzeletvilágát is. Költészete tele van a halál képeivel, tág költői lélegzetével jellemzi, amely már teljesen felszabadult a költészetet még a XIX. században is gúzsba kötő mindenféle kötöttség alól. Ezért is fordítottam szívesen a verseit. Es ugyanolyan szívesen borozgattam vele.”'13 172 Ha király leszel, ha bakó leszel, 1970; Ördögfiak (Európa Könyvkiadó, 1975; Próféta, 1979. 173 Ibidem: Konrad Sutarski: Csoóri Sándor és lengyel kapcsolatai, Hitel, 2017/1 139
