Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Csoóri Sándor „senkijei, barátai”
Csoóri Sándor „senkijei, barátai” Csoóri Sándor „senkijei, barátai” Csoóri Sándor 1980 szeptemberében találkozott először Kapuscinski nevével, amikor lengyelül tudó barátai lefordították neki a lengyel szerzőnek a Polityka című hetilapban megjelent írását, amely a Szolidaritás megszületéséről számolt be. „Minden sorában érezni lehetett a hitelesség erkölcsi és stílusbeli aranyfedezetét. Egyik összefoglaló mondatára világosan emlékszem ma is: „Mi, lengyelek, talán először tanulunk a tapasztalatainkból s nem a hibáinkból.” Micsoda boldog ember! - gondoltam némi irigységgel.” - jegyzi fel.165 Majd így folytatja: „Mint minden ismeret, természetesen a világ árnyaltabb ismerete is a nagyobb szabadság és a nagyobb függetlenség élményével kínálja meg az embert. A jártasság és a beavatottság megnyugtató fölényével. Ha Kapuscinski - mondjuk - francia, angol, svéd vagy amerikai volna, talán könnyedebb lélekkel röpködne óceánok és földrészek fölött, jóval aggálytalanabbul sodródna tüntető feketék tömegében valamelyik afrikai ország fővárosában, de mert lengyel, de mert közép-európai komplexusokkal megvert értelmiségi, számára az utazás, a világeseményekben való részvétel nem élményszerző nászút. Sokkal inkább szembesülés és szembesítés. Dráma, amely a váltakozó helyszíneken is változatlanul ugyanaz: mi lesz a világgal? Mi lesz a lengyelekkel? A kirobbanó vagy a levert forradalmakkal? Mi lesz egy országgal, amelyen szívátültetést hajtanak végre?!...I De ha valaki közép-európai szemmel olvassa ezt a minden porcikájában Iránt idéző könyvet, a sorok között, a sorok mögül egyszerre megcsapja a hetvenes, nyolcvanas évek Lengyelországának áttüzesedett lehelete. Minden történet kibomlása, lezajlása, célja egészen más Teheránban, mint Varsóban, de az eseményeket értelmező szellem a közös nevezőt mindenütt megtalálja.” /.../ Amikor olyan sorokat olvasok könyvében, hogy az irániak számára a síitizmus nem csupán nemzeti vallás, hanem menedék és mentsvár, a nemzet továbbélésének a formája és - alkalmas pillanatban - a harc és a felszabadulás eszköze is, magától értetődő, hogy a lengyel katolicizmus történelmi szerepére gondolok. Vagy amikor ezt írja az irániak szabadságszeretetéről és intelligenciájáról: »Képesek rá, hogy a függőség alatt is megőrizzék függetlenségüket« - nyilvánvaló, hogy a több évszázados lengyel érzelmeket is belefogalmazza mondatába. /.../ Szinte minden könyve más és más világról, vallásról, kultúráról, 165 Csoóri Sándor: Egy lengyel világtanú., In: Nappali Hold, 1991, Püski, Budapest 131
