Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Lengyel impulzusok
A múltból jelen, a jelenből jövő ként a kommunista vezetés lemondott a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásáról, minek következtében a termőföld 86 százaléka magánkézben maradhatott. A másik a katolikus egyház önállóságának kiharcolása volt: a püspökök kiválasztásban maguk dönthettek, működhettek a szerzetesrendek, egyházi oktatási és felsőoktatási intézmények, például Lublinban a Katolikus Egyetem, amelyet a kommunisták hiába próbáltak provinciális teológiai intézménnyé degradálni. Felsorolásunk csak érintőleges, de talán ennyi is elegendő ahhoz, hogy megértsük, miért is jelentett különleges vonzerőt a lengyel kapcsolat, mi volt az oka annak, hogy Kelet- és Közép-Európából miért utaztak fiatalok tízezrei Lengyelországba, és nőtt meg az érdeklődés a lengyel nyelv és kultúra iránt. Azokban az országokban, amelyekre rátelepedett az idegen megszállással kombinált kommunizmus, a szabadság felé akár csak résnyire nyitott ablak is mélyebb lélegzetvételre, egyfajta kompenzáció keresésére késztetett, a Nyugattal való normális kapcsolatok híján. Lengyelországba, főként 1962 után különösebb gond nélkül lehetett utazni, míg Nyugatra nem, és sokakat már az is lenyűgözött, hogy a kispénzű fiatalok legálisan utazhattak benne autóstoppal, megcsodálhattak saját hazájukban nem látható, kortárs képzőművészeti kiállításokat, megjárhatták a diákklubok beat, rock, rhythm and blues élőzenés termeit, jazz-koncerteken és avantgárd színi előadásokon vehettek részt, nyitott, hívőkkel teli templomokat, a kolhozmezők egyhangúsága helyett változatos tájakat láthattak. A lengyel filmiskola zseniális darabjai mellett pedig olyan nyugati filmalkotásokat, amelyekre hazájukban hosszú évekig is hiába vártak. S addig is, míg lelkesedésükben nem tanultak meg valamennyire lengyelül, valamely közvetítő nyelv révén belekóstolhattak a szocialista táborban revizionistának kikiáltott szociológiába és köz- gazdaságtanba, vagy a világtörténelem eseményeinek olyan megközelítéseibe, amelyekről korábban itthon alig hallottak. Ilyen volt például a II. világháború alatti magyar-lengyel viszony különleges volta, amely Magyarországon az 1970-es évek második feléig elhallgatásra ítéltetett, míg Lengyel- országban közismert volt. A lengyelek nyíltan beszéltek arról, hogy Teleki Pál kormánya 1939-ben, a háború kitörése után, annak ellenére, hogy külpolitikai érdekei a németekhez fűzték, megtagadta a hitlerista csapatok átengedését magyar területen, hogy déli irányból is megtámadhassák Lengyelországot. S arról is, hogy az „ezeréves közös határ” 1939 márciusában újjáteremtett rövid szakaszán lengyel polgári és katonai menekültek tízezre 12
