Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Gazdátlan tiltás
Gazdátlan tiltás tagadta, hogy a pártaktíván vagy azon kívül bárhol, bármilyen negatív ösz- szefüggésben emlegette volna Kovácsot, informátorait pedig úgy minősítette, hogy azok „kútmérgező disznók, színvonaltalan olcsó brigantik, utolsó, aljas, hazudozógazemberek”, s megjegyezte, hogy emberi rokonszenveit nem szokta „egy szennyezett és mérgezett irodalmi légkör napi divatjához idomítani”. Kovács István hasonló tartalmú levelére Nemes György,139 aki ugyancsak jelen volt a jelzett írószövetségi pártaktíván, s ott állítólag szintén negatívan értékelte a költő munkásságát, rendszerellenesnek, verseit élet- és emberellenesnek minősítve, hosszabb levélben válaszolt. Nemes György is tagadta, hogy elítélően szólt volna Kovács munkásságáról, mindössze enyhébb kritikai megjegyzéseket ismert el vele kapcsolatban. „Okom se volt soha arra, hogy személyét sértő, politikai művészi, emberi hitelét rontó kijelentéseket tegyek nagy nyilvánosság előtt. /.../ Sajnálatos, hogy vannak, akik annak örülnek, ha embereket összeugraszthatnak, bármi áron ” - írja Nemes. Kovács István Agárdi Péternek,139 140 az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztálya munkatársának is megírta az esetet, ugyanígy Hu- bay Miklósnak, az írószövetség akkori elnökének, akik mindketten ugyancsak tagadták, hogy Kovács István személyével kapcsolatban a kifogásolt mondatok elhangzottak volna. 139 Nemes György (1910-1998) író, újságíró, sajtótörténész. 1937-ben végzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen közgazdászként. A II. világháborúban munkaszolgálatos volt az orosz fronton. 1945-től a Szabad Nép segédszerkesztője, majd rovatvezetője volt. 1950-től a Néplap szerkesztője volt. 1951-től az Országos Béketanács titkáraként dolgozott. 1956-tól az Érdekes Újság újságírója lett. 1959-től a. Nagyvilág segédszerkesztőjeként tevékenykedett. 1960-tól az Élet és Irodalom segédszerkesztője, 1963-1974 között főszerkesztője volt. 140 Agárdi Péter (1946) irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár. 1965-1970 között az ELTE BTK hallgatója volt. 1970-1975 között az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa. 1975-től 10 éven át a MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának munkatársa. 1970-1975 között a Magyar Rádió külső munkatársa, 1985-1990 között elnökhelyettese volt. 1991-2010 között az MTA Lukács György Archívumának tudományos főmunkatársa volt. 1992 óta a Janus Pannonius Tudomány- egyetem oktatója, 1994-1998 között docens, 1998 óta egyetemi tanár, 2004-2011 között a Könyvtártudományi Tanszékének vezetője volt. 1996-ban habilitált. 1997-2000 között a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnöke, 2002-2008 között elnökségi tagja, 2002-2004 között elnökhelyettese volt. 2000-től a Lukács György Alapítvány kuratóriumának elnöke. Főbb kutatási területe a magyar barokk eszmetörténete, az 1930-as évek eszme- és irodalomkritikai irányzatai, az 1970-es évek magyar irodalma. 113
