Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt
Mások szemével értékeket’ kiemelve. Útja Kecskemétről Budapestre, a pártszékházba vezetett. Aczél György, a liberális gondolkodású főideológus161 észrevette a régiós vezető tehetségét, és a szárnyai alá vette. 1970-ben Pozsgay csatlakozott az Agitprop részleghez - a párt az ideológiai tisztaságért és a médiáért felelős ellenőrző szervéhez. Egy évvel később ismét váltott, és a párt bonyolult ügyeket boncolgató teoretikus folyóiratának, a Társadalmi Szemlének lett a főszerkesztő-helyettese. [...] 1975-ben a konzervatív visszarendeződés és a személycserék csúcsán kulturális miniszter-helyettesé nevezték ki, és egy évvel később ő lett a miniszter. A Pozsgay-korszak ugyanolyan 161 A „magyar kultúra pápájaként” emlegetett Aczél György budapesti szegény zsidó családba született Appel Henrik néven. Az eredendően kőműves-segéd végzettségű, autodidakta módon művelt és képezett fiatalember az 1930-as évek közepétől forrt össze a baloldali értelmiség és művészvilág krémjével (így például Radnóti Miklóssal, Bálint Endrével, Vas Istvánnal). A náci megszállás alatt részt vett mind zsidó származásuk, mind politikai véleményük miatt üldözöttek mentésében - jelképes, hogy Csermanek Jánosnak ő adta át az immár Kádár névre szóló papírokat. AII. világháborút követően először Angyalföldön, majd Zemplénben bíztak rá feladatokat, 1948-ban az MDP megalakulása után Baranyába helyezték. 1949-ben az úgynevezett svájci perben (a Rajk-per mellékpereként lefolytatott eljárásban) elfogták, és csak testileg és fizikailag megtörve, 1954 nyarán rehabilitálták. 1956 novemberében az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának tagja, majd a művelődésügyi miniszter (Benke Valéria) helyettese lett. Az 1958 nyarára doktrínává érett TTT-politikája, a tiltás-tűrés-támogatás hármasával integránsán illett a kádári kisszabadságok és kiskorrupciók lélekrontó rendszerébe. Aczél György egyszerre pacifikálta és újradogmatizálta az MNK kulturális erőterét. Az Aczél által befolyásolt és vezényelt Kulturpolitik definiáltán értelmiség-politikát is jelentett - az értelmiség pro és kontra társadalmi befolyása pedig megkérdőjelezhetetlen volt (de mindenképpen annak tűnt) a hatalom szempontjából. Az „aki nincs ellenünk, az velünk van” szlogenjének jegyében a magyar kultúrát depolitizáló és ugyanakkor értékorientált aczéli kurzus 1967-ben, Aczél KB-titkárrá való kinevezésével, majd 1970-es, az MSZMP Politikai Bizottságába való bekerülésével teljesedett ki. 1974 márciusában szovjet nyomásra Aczél Györgynek (is) távoznia kellett KB-titkári tisztségéből. Miniszterelnök-helyettesi kinevezése és a „Fehér Házból” a Parlamentbe költözése a hatalmi hierarchia logikájában bukást jelentett. A kultúr-főkegyúr ugyan 1980-ban az Országos Közművelődési Tanács elnöke lett, és 1982. július 23-án visszakerült az MSZMP KB kulturális titkári posztjára, ám ekkorra a világ, amelyben hatalmát gyakorolta, alapvetően megváltozott. Egyrészt Berecz János és Pozsgay Imre vele és egymással versengve igyekezett új, saját klientúrát kiépíteni, másrészt a magyar irodalom „pacifikáit Parnasz- szusának” nagy öregjei sorra elhunytak, és az új nemzedék képviselői kevéssé vágytak Aczél primátusa alá tagozódni. A kompromisszumok és alkuk hanyatló status quo-'yá immár a bomlás jeleit mutatta. 98
