Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)

III. 1989 első féléve - Az élők, a holtak, és változó viszonyaik

Mások szemével megkomponált, higgadtan kiporciózott programbeszéd volt, egyértelmű üze­nettel: nyíltan deklarálta, hogy a hidegháborút megnyerő Reagan-adminiszt- rációk teremtette új helyzetben a Bush-kormányzat fókusza Kelet-Európán van. Az új szuperhatalmi konstelláció kihívásaival, s ugyanennyire lehetősé­geivel szembesülve maga George Bush tette egyértelművé, hogy „a hideg­háborút ott kell befejezni, ahol elkezdődött”113 - azaz az Elbától keletre. Wa­shington a történelem folyamán gyakorlatilag először nyíltan deklarálta azon szándékát, hogy az általa preferált kelet-európai országok sorsának alakulá- sában/alakításában aktív és közvetlen szerepet játsszon. így az 1949-1981 (a berlini légihíd lezárulása és a Jaruzelski puccs) közötti kelet-európai válsá­gok - legjelképesebben 1956 és 1968 - során tanúsított amerikai impotenci­ával végleg szakítva, a lokális, regionális és globális folyamatok, törekvések és szándékok végre szinkronba kerültek. Az USA külpolitikája a keleti blokk államainak nyugati (re)integrációja felé fordult - megszilárdítva, s ugyanak­kor bővítve ezzel a térség, de 1989 tavaszán legfőképp a lengyel és a magyar ellenzék pozícióit és mozgásterét. A belső demokratizálási szándék, annak az ellenzéki csoportosulások által képviselt és megjelenített kényszere össze­kapcsolódott az USA világhatalmi összsúlya jelentette politikai és gazdasági nyomással, regnáló rendszerek megreformálásának-átalakításának az adott pillanatban alapvetően inkább rendszerváltoztató (rész)programját végleg a rendszerváltás, a regime change maximuma felé tolva el. A magyar rendszerváltás egyik lelki, szellemi és fizikai fordulópontja Nagy Imre 1989. nyári újratemetése volt. Ennek vizsgálata kapcsán először három - két amerikai és egy brit - tudósítás részben összecsengő, részben eltérő részegészeit adom közre, s az olvasó utólagos jóváhagyásával csak ezután térek ki összegző elemzésükre. A véleményem szerint ismét „jó tollú” Henry Kamm a NY Times hasábjain megjelent írásával kezdem: „Budapest, június 16. - Harmincegy évvel azután, hogy felakasztották és testét bör­tönsírba hajították, Nagy Imrét, aki a szovjet uralom elleni 1956-os felkelést vezette, ünnepélyes keretek közt búcsúztatták el Budapest legnagyobb te­rén. Az aktust a hősöknek kijáró temetés követte. Az ünnepséget az ellenzék szervezte, amely nemzeti hősként tiszteli az egykori miniszterelnököt, de a 113 Bush-az adminisztráció első szakaszában szállóigévé lett mondatát - Mark Palmer nagykövet 1989. július 22-én már a Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Inté­zetében is idézte. Barabás János moszkvai ideiglenes ügyvivő jelentése, MNLOL 4-10 00625/6. 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom