Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
III. 1989 első féléve - Az élők, a holtak, és változó viszonyaik
Mások szemével esetleges, reaktív szovjet beavatkozásra utalt. Véleményem szerint mindezek valódi esélye igen csekély lehetett, az utóbbié - utalva itt a nyolc évvel korábbi lengyel válság egyértelmű tanulságaira - gyakorlatilag nulla. Ezt erősíti - az általam fentebb már idézett Novák Zoltán érvelését követve - az is, hogy Grósz 1989. március 23-29-i moszkvai tárgyalásain maga Mihail Gorbacsov közölte, hogy „ma teljesen ki kell zárni a szocialista országok belügyeibe való beavatkozás megismétlődésének a lehetőségét.”109 Pozsgay önigazoló magyarázatát tovább gyengíti, hogy más alkalommal Mieczyslaw Rakowskira hivatkozva azt állította, hogy a lengyel miniszterelnök 1989. április 13-i varsói találkozójukon megerősítette, Jakovlev megjegyzéseit komolyan kell venni, Moszkva kiszámíthatatlan reakciói miatt;110 illetve, hogy megint máskor, a keleti blokk ortodox erőinek katonai beavatkozásától való félelmét hozta fel indokként.111 Valódi indokait és motivációját feltárni - lévén, hogy Pozsgay Imre 2016 márciusában elhunyt-már aligha van esélyünk, ám az minden féligazságokkal teli, későbbi magyarázata mellett is kiviláglik, hogy 1989 áprilisának közepére Pozsgay az MSZMP-vel együtt válaszúihoz érkezett, miközben (Traynor megállapítását idézve) az MDF látványos megerősödése „irigylésre méltó” pozíciót, sőt egyre jelentősebb lehetséges alternatívát (adott szituációban konkrétan menekülőutat) biztosított számára, az MSZMP-n, vagy bármely utódpárton kívül. Azt, hogy Pozsgay Imre mindezek ellenére hogyan lett a rendszerváltás egyik legnagyobb személyes vesztese, egyrészt saját habitusa, és akkor aktuális megértése és belátása, másrészt az MSZMP és ugyanennyire az MDF folyamatos, illetve fokozatos átalakulása magyarázza. 109 Novák: Az MSZMP Budapesti Reformköre... 55. 110 Novákot itt szó szerint idézve: „Pozsgay Imre Rakowskira való hivatkozásának is van egy kis szépséghibája: Pozsgay 1989. április 13-án találkozott Varsóban Rakowskival, de előző nap, április 12-én, a KB ülésén, ahogy erről már szóltam, hozzászólásában biztosította a KB-t, hogy ő a pártszakadás ellen van, mert ez nemcsak a pártnak, de az országnak is a kárára válna.” Uo. 111 Tény, hogy a Magyarországon és Lengyelországban zajló változásokat (egyszerre értve itt a regnáló pártok és a velük szemben álló ellenzék törekvéseit) a keleti blokkon belül Csehszlovákia tartózkodó óvatossággal, a kifejezetten konzervatív Bulgária, NDK és Románia alapvetően gyanakvással és ellenszenvvel figyelte. 1989 nyarán Nicolae Ceauşescu végül kísérletet is tett a „jól bevált” 1956-os, 1968-as forgatókönyv magyar- országi ismételt (újra)alkalmazásának kierőszakolására, ám ezzel csak saját realitásérzéke vészes hanyatlásának adta (nem kevéssé ijesztő) tanújelét. 60
