Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
III. 1989 első féléve - Az élők, a holtak, és változó viszonyaik
Mások szemével vezetője, Grósz Károly jövőjét illetően is kérdések merülnek fel. Az ország urai még mélyebbre fűrészeltek az ágba, melyen ülnek, amikor a hétvégén [1989. április 15.- KJE] a reform fáklyavivői összegyűltek, hogy megvitassák jövőjüket, s mérlegeljék azon felvetést, hogy egyszer s mindenkorra elváljanak a párt konzervatívabb erőitől. E lépés botor vakmerőségre val- lana, ha a botor vakmerőség az a jelző lenne, amelyet gyakran társítanának Pozsgay Imrével, a párt, a Politikai Bizottság reformpárti vezetőjével, aki a hétvégi, Kecskeméten tartott gyűlés főszervezője volt. A lezajlott gyűlés a párton belül létező konfliktusok és frakciók világos és jól látható jele, illetve Pozsgay bevállalós politizálásának bizonyítéka volt, a megfelelő pillanatban lépve, így biztosítva a reformisták fölényét a jelenlegi képlékeny politikai helyzetben. Úgy tűnik, Pozsgay sikerrel képes ezen erők irányadója lenni. Pozsgaynak szokásává vált, hogy mesteri és sikeres manővereket irányítson, egyszerre erősítve párton belüli és az országos vezetésben elfoglalt pozícióját, mindeközben szimultán használva a reformfolyamatot ahhoz, hogy az élre ugorjon. Két éve [1987-ben - KJE] megtette azt, ami sokáig megengedhetetlen gesztusnak tűnt egy vezető kommunista részéről, s megjelent a Magyar Demokrata Fórum ellenzéki szervezetének megalapításán. A Fórum ma az ország vezető, legszilárdabb ellenzéki mozgalma, irigylésre méltó pozíciót biztosítva ezzel Pozsgaynak a párt és az ellenzék között. [...] A kecskeméti hétvégi találkozóra a Politikai Bizottság előző heti megtisztítása után került sor, amikor a tizenegy tagból négyen kiestek. Figyelemreméltó, hogy Grósz nyíltan kifejezett nemtetszése ellenére az új PB tagjainak többsége részt vett a találkozón. A politikai vezető még első évét sem töltötte ki, ám pozíciója egyre inkább bizonytalannak tűnik egy olyan politikai struktúrában, amelynek viszonyítási pontjai hetente változnak, s melyben a kommunistáknak versenyezni kell a köz kegyeiért a következő évi választások előfutamában.”104 Traynor frappánsan fogalmazó cikke világosan jelzi, milyen újabb és újabb komplexitásokkal szembesült a magyar politika regnáló és formálódó ellenzéki elitje. Ami talán kevésbé „jön át”, az a szakítani vágyás, a pártszakadás - Grószék és az MSZMP105 szemszögéből tekintve - közvetlen veszé11)4 lan Traynor: Hungary reform may break party, Guardian, 1989. április 18. 105 Újabb ironikus (ön)ellentmondás, hogy a párt súlyában a párttagok létszáma épp akkor értékelődött fel, amikor az MSZMP-t egyre többen hagyták el: „... 1989-ben ugyanis már havonta közel tízezren adták vissza a tagkönyvüket, aminek következtében az 1986 végén 58
