Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
II. 1988 - Híd az állam és a társadalom közt
II. 1988 - Híd az állam és a társadalom közt tudósítása - kissé meglepő módon - Aczél György Kádár János előtt tisztelgő mondataival zárul: „Az általunk megélt elmúlt 32 év a legjobb korszak volt történelmünkben. [...] E 32 év eredményeinek tagadása önmagunk megtagadását jelentené. E korszakot egy történelmi léptékű személynek, a jó kompromisszumok megteremtőjének, Kádár János elvtársnak köszönhetjük.”51 A „jó kompromisszumok robotosának” leváltása52 és Grósz Károly főtitkárrá választása - a Politikai Bizottságban ugyanekkor lezajlott, kapcsolt személycserékkel együtt53 - ha nem is alapjaiban, de lehetőségeiben írta újra a magyar belpolitika mozgásterét (a párton belül éppúgy, mint azon kívül). Az elaggott magyar pártvezér egy le- és eltűnőben lévő korszak eszközrendszerét igyekezett erőltetni olyan új helyzetekben, amelyeket azok már nem voltak képesek kezelni, nem hogy megoldani. A „koraszülött jóléti állam” gyermekbetegségei - a jóléti szolgáltatások színvonalának csökkenése és 51 Aczél György eredeti beszédét bővebben (és pontosabban) is idézve itt: „Ez a 32 esztendő az elmúlt évszázadok történetében Magyarország legnagyobb szabású történelmi vállalkozása. Ez juttatott el bennünket odáig, hogy évszázadok óta először nem a bukás, hanem a siker, az eredmény vitt a nemzetközi élet megbecsülésének középpontjába. Nemcsak a fogyasztás legitimálta ezt a 32 évet, nemcsak a reálbérek emelkedése, nemcsak a falu változása, hanem az szellemi pezsgés, ami ebben az országban megindult, úgyhogy meg szeretném ismételni: ne tagadjuk meg ezt, mert az önök saját munkáját, évek, évtizedek tevékenységét, az ország dolgozóinak, munkásainak, parasztjainak, értelmiségének a 32 évét a mai hibákért nem lehet letagadni. És szeretnék mondani még valamit erről, valamit, amiről szeméremből nem szoktunk beszélni [...] ezt nagymértékben köszönhetjük egy olyan történelmi személyiségnek, a valóság józan fanatikusának, s egyszer ő maga nevezte sajátmagát a jó kompromisszumok robotosának, Kádár János elvtársnak.” https://www.youtube.com/watch?v=fA8P7fWlDR0 52 Időben nem előre szaladva, de már itt jelezve: természetszerűleg a későbbi eseményekkel Grósz mellett Pozsgay szerepe is felértékelődött a nyugati híradásokban. Ahogy 1990. március 21-én az Idependent egy, a kelet-európai választásokkal foglalkozó írásában szerepelt: „A kommunista párton belüli ellenzék, a gazdasági válság és a növekvő társadalmi elégedetlenség kombinációja végül kiseperte Kádárt a hatalomból 1988 májusában. Ót és legközelebbi szövetségeseit végül ’palotaforradalomban’ távolították el, amelyet Pozsgay Imre és Grósz Károly szervezett a pártkonferenciára. Grósz, aki egy ideig a főtitkári posztját is betöltötte, kétségbeesett erőfeszítést tett, hogy helyreállítsa a rendet, ám Pozsgay rendre túljárt az eszén.” 53 A látványos átrendeződés során a PB-ből kiestek Kádár olyan kulcsemberei is, mint Aczél György, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Lázár György vagy Németh Károly, ugyanakkor bekerült az addig épp az „Öreg” által tudatosan távoltartott Pozsgay Imre, Nyers Rezső és a Grószhoz köthető Németh Miklós, valamint Tatai Ilona. 33