Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
V. 1990 - Az első szabad választások győztese
Mások szemével mindkét pártnak egyszerre jelentett lehetőséget és helyzeti kényszert. Az első kör aritmetikájából fakadóan, illetve a választói háttérbázis alapján az MDF esetében inkább lehetőségként, az SZDSZ számára inkább kényszerűségként - ha magát a kormányzás lehetőségét tekintjük. A grand coalition elképzelése, amelyet a háttérerők egy része már hosszabb ideje sürgetett,245 mások írásaiban is felmerült. Karacs Imre így írt 1990. április 7-én: „Magyarország kimerült politikusai megkönnyebbülten lélegztek fel tegnap, ahogy a maratoni, múlt szeptemberben kezdődött [! - KJE] választási kampány végre véget ért. Az ország jövője most teljes egészében a majd’ nyolcmillió szavazásra jogosult vállán nyugszik, akiket holnap arra kérnek, fejezzék be a két hete megkezdett munkát, és 43 után töltsék fel a szabadon választott parlament még üresen hagyott helyeit. [...] Az első kör eredményei a szerepek újraírásához vezettek, az SZDSZ a kompromisszumok pártjává lett, míg az MDF vonakodó koalíciós ágyastárssá vált. A szabad demokraták úgy hiszik, az első körben a szavazók hajlíthatatlanságukért és alkalmankénti arroganciájukért büntették meg őket. A holnapi szavazás hajrájában a rámenősebb pártpolitikusokat szabadságolták, és a médiakampány a szabad demokraták megnyerő elnökére, Kis Jánosra épült. Jól érzékelhető balra tolódás is történt, kétségtelen, az MSZDP első körös kihullására adott válaszként. A Fórum azonban, amely valaha nagykoalícióról 245 Bíró Zoltán személyes visszaemlékezése szerint valamikor 1989 őszének elején Soros György meghívta őt a budapesti Grand Hotel Margitszigetbe (ma Danubius Health Spa Resort Margitsziget), ahol négyszemközti találkozójukon az MDF és az SZDSZ szoros együttműködését vetette fel, jelezve, hogy annak megvalósulása esetén jelentős összegekkel támogatná a Fórumot. A néhai pártalapító-pártelnök elmondása szerint a magát az SZDSZ mellett nyíltan exponáló Mark Palmer amerikai nagykövettel nagyjából háromszor találkoztak, hol négyszemközt, hol többek részvételével, és ezen alkalmak során maga Palmer is ezt szorgalmazta. Az SZDSZ-szel való együttműködést azonban az MDF elnöksége egyhangúan és határozottan visszautasította. Bíró Zoltán szerint az 1990. április 29-i MDF-SZDSZ paktum (amelyet csak május 2-án, az Országgyűlés megalakulásakor hoztak nyilvánosságra), illetve a későbbi kormányzati ciklus fájó valóságának ismeretében egy szigorúan szabályozott MDF-SZDSZ kormánykoalíció (tehát nem választási és kormánykoalíció) azért lehetett volna jobb, mert a kormányzás jogával annak terhét is vállalnia kellett volna a szabad demokraták vezető politikusainak, szemben az 1990-94-es ellenzéki időszakot jellemző hangos, ám alapvetően tét nélküli politizálással. Ugyanekkor nyilvánvaló, hogy e feltételességgel megfogalmazott véleményét a történelmi tapasztalat formálta, és az adott pillanatban, nem kevéssé Soros és Palmer nyomása miatt, ezt elfogadhatatlannak látta. 162
