Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
V. 1990 - Az első szabad választások győztese
Mások szemével évtizede a hatalom monopóliumát birtokló kommunisták/szocialisták történelmi vereséget szenvedtek. Bár az első körben az MSZP még a szavazatok 10,9%-át kapta, a kormányzó párt által elért eredmény egyértelművé tette, hogy képtelenek lesznek az általuk vágyott/remélt/propagált 20-30%-ot elérni, s így elestek a majdani kormányzás, egy csak számarányuk nagyságával kikényszeríthető koalíció esélyétől. Ugyanakkor - és erről sem szabad megfeledkeznünk - az MSZP képes volt kontinuitással is intakt politikai erő maradni, úgy, hogy a kvázi tabula rasával induló szociáldemokraták (az MSZDP) alig 3,6%-ot kaptak, és az MSZMP is csak 3,7%-ot ért el. Németh Miklós, Nyers Rezső, Pozsgay Imre és (legalább ennyire) Horn Gyula pártja a választásokkal - és ezen a második forduló sem változtatott - végleg elkülönülhetett saját kommunista múltjától (nem kevés malíciával: azért is, mert a kommunisták egy másik pártban mérették meg magukat...), miközben az MSZDP választási kudarca által esélyük nyílt az üresen maradt szociáldemokrata vegyérték politikai elfoglalására/kitöltésére. A magyar rendszerváltás egyik legmeghatározóbb paradoxonja, hogy az adott pillanatban nagyon is vesztesnek tűnő MSZP valójában a győztesek közé került. A változásokra hosszabb ideje tudatosan készülő, regnáló kommunista/szocialista elit bírt a legjobb gazdasági és intézményi pozíciókkal, mondhatni „beidegzettséggel”, és elkerülte a legrosszabbat: hogy az első szabad választásokon elbukva új pártot legyen kénytelen felépíteni. Az MSZP bárkafunkciója nagyon is működött: az általuk végigvitt politikai gátvágás hullámain párthajójuk a demokrácia partjaihoz sodródott, és ott biztonságosan révbe ért. Kevés kételyük lehetett afelől, hogy a fájdalmas és népszerűtlen átalakításokra kényszerülő új magyar kormány valóban a demokratikus átalakítás kamikazeja lesz, minden, a jövőbe tett lépésével saját társadalmi támogatottságát gyengítve. Nem állítanám, hogy 1990 tavaszán a szocialisták - vagy effektive akárkik - előre láthatták a majdani kormánykoalíció bukását, de valós adatok és az ebből fakadó prognózisok birtokában kevéssé lehetett kérdéses, hogy a kormányzó pártok jelentősen meggyengülnek majd, és a politika mérleghinta-logikájá- ban ez egyértelműen az ellenzék várható megerősödését jelentette. Visszatérve az 1990. március 25-e és április 8-a közötti átmeneti időszakhoz, a Guardianben március 28-án, az első kör eredményeihez kötve lan Traynor így tudósította olvasóit: „Tegnap este végül a Magyar Demokrata Fórum óvatos jobbközép álláspontja bizonyult - csekély előnnyel - győztesnek a magyar választásokon, nyomukban szoros másodikként a Szabad Demokraták Szövetségének radikálisabb, liberális politikájával. [...] A héten később 156
