Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
V. 1990 - Az első szabad választások győztese
Mások szemével A rendszerváltást megélt generációk lélek-retinájába égett, ironizáló gúnyplakát valóban hatásos eszköz volt az MDF megjelenítésére, ám bizonyosan kevés a választások megnyeréséhez - ahogy kevés volt ehhez minden párt számára bármely televíziós politikai hirdetés, extravagáns helikop- terezés vagy monopolizált lámpaoszlop. A pártok saját tömege, szervezete, tagsága és azok szerteágazó média-kommunikációja együttesen versengett a szavazók, főként a bizonytalan szavazók megnyeréséért. Az Independent 1990. március 19-i számában ezt olvashatjuk: „Meglepetést keltett Budapesten, mikor híre kelt, hogy Margaret Thatcher ma délután Londonban fogadja Antall Józsefet, a Magyar Demokrata Fórum vezetőjét. A hasonló, a választási kampányokat támogató közös fényképezkedések megszokottak, de egy héttel a választások megkezdése előtt a magyar választások politikai erőtere távolról sem oly átlátható, hogy természetes kapcsolatot találjunk az MDF és a konzervatívok között. Amikor az Independent erről kérdezte a Conservative Central Office-t, hogy a párt elnökét, Kenneth Bakert nemrégiben Budapesten látták, a hallgatás kőfalába ütköztünk. A budapesti utcák egyik választási graffitije egyenlőségjelet tesz az MDF és a hatalmon lévő Magyar Szocialista Párt, a kommunisták utódai közé: ’MDF = MSzPIG’ - és egy kalapács áll keresztben a G-n. Sok a maszatolás a kampányban, amely Magyar- ország háború utáni legszabadabb választása lehet következő vasárnap. Az MDF fő ellenfele a Szabad Demokraták Szövetsége, akik azt állítják, nemcsak nagyobb buzgalommal teszik magukévá az Európa-pártiságot, de egyszersmind jobban elkötelezettek a szabad piacnak és az ezzel járó privatizáció követelésének. És valóban, úgy tűnik, az MDF programja szabályozással Nem ő volt. A szomszéd iskolaudvar [Orosz valahai kecskeméti általános iskolája mellett - KJE] egyenruhás férfiúi nőttek emlékezetemben akkorára, hogy tarkójuk, széles nyakuk kitöltötte az egész rajzlapot. [...] A plakát szöveg nélküli grafikája már a nyolcvanas évek elején megvolt. Egy ’85-ben, Lakiteleken rendezett kiállításom plakátjaként már használtam is a dagadt elvtársfejet. [Később: - KJE] Ez már abban az időben volt, amikor a nagymarosi vízlépcső és az erdélyi falurombolások ellen hatalmas tüntetések zajlottak Pesten, és fiatal értelmiségiek pártok alapításán törték a fejüket. Az egyik társaságot éppen a lakiteleki költő szervezte: Lezsák Sándor. Pesten az O utca egy üres telkén álló barakkban volt a hadiszállásuk; egy este bekopogtam hozzá a plakáttal. [...] Akkor még az volt a tiszt feje fölé írva: Tovarisi (oroszul, cirill betűkkel), adieau (a francia helyesírás szerint). Sándor azt javasolta, cseréljem konyecre az agyőt, azt mindenki érteni fogja, a sok szovjet film záró inzertje nyomán még azok a kevesek is, akik nem tanultak kötelezően oroszul; és bízzam rá a nyomtatást.” A húszéves plakát, MOKSHA, 2009. június 10. http://www.moksha.hu/art/a-huszeves-plakat-tovarisi-konyec/ 144
