Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt
Mások szemével minden irányból - előtörtek, ám azt tényként szeretném leszögezni, hogy ezek politikai és/vagy sajtóinterpretációját felesleges és káros valóságként értelmezni. Az antiszemitizmus versus cionizmus vádja nem eseti, megfogható és tárgyalható konkrétumként volt jelen, hanem tudatosan gerjesztett politikai auraként, amelyekből a holokauszt tragédiájának folyományaként az antiszemita vád a letörölhetetlenebb. Akit zsidóellenességgel vádolnak meg, össztüzet von magára, és látványos védekezésbe kényszerül - erkölcsi hitelessége saját akcióitól függetlenül kérdőjeleződik meg. A politikai arénában pedig éppen ez utóbbi a cél, hiszen - lásd a fenti cikkben említett személyeket és ambícióikat - a pártok kulcsfiguráinak hiteltelenítése a pártok szintjén is politikai deficitet jelent. Egyáltalán nem véletlen, hogy az MDF-et érő antiszemita vádak 1989 novemberétől hangosultak fel,167 és a Fórum és 167 Konkrét fogódzót és összehasonlítási lehetőséget ad számunkra a főszövegben fentebb említett program, amelyet a Magyar Demokrata Fórum 1989. október 20—21 -i II. Országos Gyűlésén fogadtak el. Ennek Kisebbségvédelemmel foglalkozó részében külön is foglalkoztak [a] magyarországi zsidósággal, e konkrét rész bevezetésében már kiemelve a magyar demokrácia megerősödésével egyre fontosabbá váló „identitásvállalás szabadságát”, illetve a zsidó és nem zsidó magyar polgárok „harmonikus együttélésére” való törekvést. A magyar zsidóság 1944-es holokausztjának kapcsán a bibói értelemben emelték ki egyrészt „felelősségünk azért, ami történt”, másrészt az össznemzeti szinten tragikus történelmi helyzet „rideg valóságát”. Mindezek fényében a dokumentumban a következő szerepel: „Zsidó honfitársainkkal való kapcsolataink vonatkozásában is érvényesnek tartjuk az MDF Etikai Nyilatkozatának ama megállapítását, miszerint ’a Magyar Demokrata Fórum a konfliktusokat is vállalva kien- gesztelődésre törekszik nemzetközi, országos és helyi szinten egyaránt. A 20. századi magyar történelem a leszámolások története, amelynek legnagyobb vesztese minden esetben a nemzet volt. Az MDF egy újabb leszámolás megakadályozása érdekében is szerveződött, mert meggyőződéssel vallja, hogy bosszú csak újabb bosszút szül. Ezzel szemben a megbocsátás és kiengesztelődés szellemében azért küzd, hogy emberekkel való leszámolás helyett az igazságtalan struktúrák szűnjenek meg.’ A múltat nem feledve, tekintetünket a jelen és a jövő feladataira szegezve az MDF a következő cselekvési program megvalósításán fáradozik. ’Az MDF I. Országos Gyűlésén elhangzott javaslatoknak megfelelően - valamennyi érdekelttel egyeztetve - minden esztendőben emlékezzünk meg a II. világháború magyarországi áldozatairól. Emlékezzünk az Auschwitzban és más haláltáborokban elpusztított zsidó és cigány embertársainkra, a harcmezőkön, hadifogolytáborokban, kényszermunkatáborokban elhunytakra, a háború polgári áldozataira.’” A továbbiakban, az elfogadottak szerint az MDF arra ösztökélte tagságát, hogy az „kapcsolódjék be a helyi zsidó temetők rendbehozatalába”, valamint a zsinagógák helyreállításába; 1994-ben, a deportálások 50. évfordulójához érve pedig majd közadakozásból emeljenek emlékművet a holokauszt áldozatainak emlékére. Az 102
