Kahler Frigyes: Az anyagi kárpótlás és a rendszerváltás, avagy társadalmi várakozás és valóság a vagyoni kárpótlás területén (forrásgyűjteménnyel) - RETÖRKI könyvek 21. (Lakitelek, 2017)
I. fejezet
Az anyagi kárpótlás és a rendszerváltás... A magántulajdon valójában csak a javító-szolgáltató funkciót ellátó szűk körben maradt meg hosszabb-rövidebb ideig, miközben folyt a kisiparosok ipari szövetkezetekbe való terelése nem egyszer gazdaságon kívüli kényszerítő eszközökkel is. A paraszti földtulajdon sorsa Magyarországon a földtulajdonlás kérdése - mindmáig - különleges elbírálás alá esett. A társadalom - s főleg a paraszti társadalom - a földet nem tekintette egy dolognak a hasznot hajtó anyagi javak - ha tetszik, termelő eszközök - sorában. Ez a társadalmi megítélés - mint látni fogjuk - felbukkan a kárpótlási koncepció kialakításánál éppúgy, mint a földtulajdonlást lehetővé tevő - főleg a külföldieket érintő - jogszabályok megalkotásánál. Erre a különleges megítélésre alapozott a kommunista politika az 1945- ös földreform azonnali kihirdetésekor, majd ugyanez jelentette az ellenállás alapját, amikor hozzákezdtek a parasztság földtől való megfosztásához, a szovjet típusú kolhozrendszer kialakításához. A kommunista politikát az 1919-es kommün parasztpolitikájának tapasztalatai óvatosságra intették ugyan, azonban sohasem mondtak le a paraszti magántulajdon megszüntetéséről és a mezőgazdaság állami ellenőrzés alá vonásáról, amely nem csupán a termelés irányítását jelentette, hanem az önálló egzisztenciájú parasztok függésbe kényszerítését is. A kommunista párt 1948 februárjában nyilvánosságra hozta a mezőgazdaságra vonatkozó irányelveket, amely a földműves szövetkezetek rendszerének fejlesztését tűzte ki célul, de nem szüntette meg a föld magántulajdonát. Fél év sem telt el azonban, amikor is a Kominform 1948. júniusi határozata alapján a februári - alapvetően az önkéntességen nyugvó - szövetkezetszervezés helyébe a szovjet típusú kolhozrendszer felállítása lépett gyakorlatilag a kényszerítés minden formájának alkalmazásával. Rákosi Mátyás az MDP KV november 27-ei ülésén, három-négy évet határozott meg - amelyen belül a magyarországi paraszti tulajdonban levő földek 90%-át „szocialista társas művelés” formájában kell végezni. (Ezt a célt Nagy Imre bírálta, akit ezért 1949 szeptemberében megfosztottak politikai bizottsági tagságától.) Az erőszakos kolhozosítás komoly ellenállásba ütközött, így 1949 nyarára mindössze 584 téeszcsé felállítása sikerült 13 000 taggal 55 000 h területen. 28
