Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)

6. A rendszerváltás eszmei, politikai és személyi háttere

____ A kor hiteles helyzetképét mutatja az egyik - 1984. február 28-án tar­tott - országos ipari vállalatvezetői tanácskozás hangulata és tartalma. Itt is jól érzékelhető volt az ipar gyakorlati vezetőinek, közvetlen irányítóinak és a hatalom valóságos birtokosainak mind jelentősebb véleményeltérése a kö­vetendő stratégiát, a tornyosuló problémák megoldási lehetőségeit illetően. Hoós János tervhivatali-államtitkár (későbbi MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályvezető) itt egyértelművé tette, hogy a kormány első feladatának az ország pénzügyi egyensúlyának megteremtését tekinti és majd csak ezt kö­vetően - várhatóan mintegy három év elteltével - jöhetnek szóba az ipari mi­niszter és a felszólaló vállalatvezetők által szorgalmazott stratégiai jellegű, innovatív iparfejlesztési törekvések. Ez a „sorrendiség” - mint ahogy a re­formközgazdászaink számos fixa ideája - eleve hibás volt, megvalósításának gyakorlata pedig a hazai ipar gyors leépüléséhez vezetett. A nyolcvanas évek gazdasági eredményei kiábrándítóak voltak, a gaz­daság nagymértékben lelassult és a külkereskedelmi mérleg egyensúlyba ke­rült ugyan, sőt többletet mutatott, a külső adósság növekedését azonban rész­ben a túlzottan magas kamatlábak, részben az árfolyamveszteségek6 miatt nem sikerült megállítani és a gazdasági szerkezet is megmerevedett. Ekkor nem az következett be, hogy a kudarc okait feltárták volna, hanem a reform­közgazdászok tovább radikalizálódtak és már nem a Nyugat-Európában ko­rábban létező szociális piacgazdaság, hanem az akkor terjedő liberális piac- gazdaság elérését tűzték ki célul. Az általuk 1987-ben készített dokumentum, a Fordulat és reform már ezt a célt tartalmazta és a liberális piacgazdasági modell rövidesen párt és kormányprogrammá lépett elő, majd lényegében meghatározta a rendszerváltás gazdaságpolitikáját.7 A nyolcvanas évek végére az állampárt korábbi vezetése teljesen el­vesztette az események feletti kontrollját és befolyását. Az állam és a párt legfelsőbb vezetőinek az a része, amely többé-kevésbé kezében tartotta a fo­lyamatokat, egyre inkább az akkori alternatív mozgalmak egy részével azo­nosult, sőt, mint ahogy visszaemlékezéseikben többen ma már büszkén és A rendszerváltás hatása a magyar iparra... 6 A japán jenben felvett hitelek a jen dollárhoz képesti felértékelődése miatt dollárban mérve jelentősen nőttek, és ez a mérce számított, mert konvertibilis exportbevételeink dollárban keletkeztek és nem jenben. 7 Erre mondta Mandel Miklós, Budapesti Corvinus Egyetem professzor emeritusa, hogy a magyar gazdaságnak az volt a tragédiája, hogy a reformközgazdászok megtanultak angolul és elolvasták Milton Friedman (a neoliberális gazdaságpolitika híres teológusa) műveit. 92

Next

/
Oldalképek
Tartalom