Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
6. A rendszerváltás eszmei, politikai és személyi háttere
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... Ezután területenként javaslatokat fogalmaztak meg. Egy szakbizottság Hegedűs András volt miniszterelnök vezetésével „a dolgozók részvétele a gazdaságirányítási folyamatokban” témakörét vizsgálta - a reformtervek ezen a néven foglalkoztak a szűkebb, gazdaságon túlmenő, politikai jellegű változtatások terveivel. A bizottságokban közvetlenül csaknem kétszáz, áttételesen ennél jóval több szakember dolgozott. E külső szakértői kör peremén kialakult egy sajátos reformértelmiség, amely azonban a korábbi (1953-56 közötti) gyakorlattól eltérően már a pártvezetés nagy részével összhangban, ellenőrzött keretek között működött. A szakértők meghatározó része azonban kutatóintézeti közgazdászok és minisztériumi tisztviselők köréből kerültek ki, a reálértelmiség, vagy műszaki értelmiség igen kevéssé volt képviselve, bár szórványosan ipari és mezőgazdasági vezetők is részt vettek a reformbizottságok munkájában. A gyakorlati szakemberek hiánya, vagy nem megfelelő súlyú képviselete miatt a reformok sokkal inkább teoretikus irányt vettek, mintsem a gyakorlati problémákra kerestek volna a kor ideológiai korlátái (például a magántulajdon elutasítása) közepette választ, bár az is igaz, hogy a reformok egyik be nem vallott célja pont az ideológiai korlátok tágítása volt. Az igazság kedvéért azonban meg kell említeni, hogy az elfogadott reformkoncepció mellett készült egy másik koncepció is, amely sokkal inkább figyelembe vette volna a valós gazdasági és ideológiai körülményeket, de végül az abban foglalt érveket figyelmen kívül hagyták.4 A gazdasági mechanizmus reformja kétségtelenül rugalmasabbá tette a gazdaságot, az áruellátás javult, a gazdasági növekedés felgyorsult. A korábban hiányzó kis- és középvállalatok szerepét a termelőszövetkezetek 4 A KB a reform kidolgozásával egy háromtagú bizottságot bízott meg, amelynek elnöke Nyers Rezső a KB gazdaságpolitikai titkára volt, tagjai pedig Friss István, aki több mint egy évtizedig vezette a KB gazdaságpolitikai osztályát és akkor a Közgazdaságtudomány Intézet igazgatója volt, és Párdi Imre a gazdaságpolitikai osztály akkori vezetője. A bizottság munkájának segítésére, e feladatra függetlenítve, háromtagú titkárság jött létre Nagy Tamás közgazdász professzor vezetésével. A titkárság tagjai voltak Havas Péter és Morva Tamás. A titkárság javaslata két változatban készült el, az A változatot Nagy Tamás és Havas Péter, a B változatot Morva Tamás képviselte. Az A változat szerint a népgazdasági terv a gazdasági fejlődés irányát és fő arányait határozza meg, míg a vállalatok maguk dolgozzák ki terveiket. A B változat szükségesnek tartotta a nép- gazdasági terv a minisztériumok és más irányító szervek számára kötelező jellegének fenntartását, de támogatta a vállalati tervlebontás megszüntetését és a terv előírásainak az áru-pénz eszközökön alapuló érdekeltségi rendszeren keresztül való érvényesítését. 88
