Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
5. Fejlesztéspolitika és ellentmondásai az LKM-ben
5. Fejlesztéspolitika és ellentmondásai az LKM-ben • Mindennemű visszarendeződésre irányuló vállalati törekvés megakadályozása. • Az 1990. évben megszűnő állami, pénzügyi hidak ellenére - amelyek nagyságrendje 1989-ben 2,1 MdFt, 1990. évben pedig 1,2 MdFt eredménycsökkenést jelentenek - és mindvégig pozitív vállalati eredmények realizálása. • A gyártott 1,9 millió tonna acélgyártásnak radikális, mintegy 0,7 millió tonnával való csökkentése. • A szerkezetátalakítási ciklus ideje alatt mintegy 8000-10000 fő létszámcsökkentés végrehajtása. • A vállalati szervezeteken belül profilcenterek kialakítása, s e mellett a tröszti szervezet állandó, a gazdálkodási követelményeknek megfelelő szervezeti módosítása (holding, vagyonkezelő központ) kialakítása. Ez a stratégia különösen éles vitákat váltott ki. Az érintett vállalati vezetők egy része, provinciális megközelítéssel, hatáskörét, önállóságát féltette, ellenezte a változást. A minisztériumokban és a megye vezetésében is akadtak retrográd ellendrukkerek. Végül már személyeskedésig, ellenségeskedésig fajult a vita. Engem - mint a program kezdeményezőjét - össztűz alá vettek. Ezt a pattanásig feszült helyzetet már szervezetem nem bírta tovább, és felmondta a szolgálatot, súlyos agy infarktussal 1988 novemberében kórházba kerültem. Az orvosok javaslatára kértem nyugdíjazásomat. Abban a reményben váltam meg a második otthonomnak tartott gyári közösségtől, hogy a Tröszt majd beváltja reményemet, amelynek egyik biztosítéka céljából egy miniszteri biztost is kineveztek a tennivalók szigorú felügyeletére. Az 1980-as években mindinkább bebizonyosodott, hogy a magyar állam, a kormányzat nem kellő hozzáértéssel és felelősséggel irányítja a nemzeti közös vagyon hasznosítását, ipara működtetését, fejlesztését. A kormányzat meghatározó szervei figyelmüket elsősorban a makrogazdaság, a költségvetési egyensúly, a pénzpiaci eszközök alkalmazására fordították, apparátusuk felkészültsége is inkább csak erre adott módot. A hazai vállalatoknak ehhez a megváltozott irányítási környezethez kellett alkalmazkodniuk, ha felszínen akartak maradni. Az LKM részéről ehhez a magatartáshoz a következőképpen viszonyultunk, alkalmazkodtunk: Először is minden lehetséges fórumon és eszközökkel nagyon határozottan jeleztük a hibás iparpolitikáról gyakorlati tapasztalatainkat, a 77
