Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
4. A Lenin Kohászati Művek története
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... A végső felvonás A legutolsó értékesítés során létrejött új cég, a DAM 2004 Acél- és Hengermű Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2004. október 1-jén kezdte meg működését. Először a hengersorokon indult meg a termelés, majd 2005-ben elkezdődött az elektroacél-gyártás is. A 2008-ban jelentkező gazdasági világválság azonban erőteljesen érintette a diósgyőri kohászatot. Mivel a cég 90%-ban az autóiparnak szállított, a válság miatt erősen lecsökkent a megrendelések volumene, ezért - először átmeneti jelleggel - szüneteltetni kellett a termelést. 2009. február 23- án azonban már azt jelentették be, hogy a DAM 2004 Kft. befejezte a tevékenységét, s ezzel a több mint két évszázados múltra visszatekintő diósgyőri kohászat megszűnt. Ez a tragikus végkimenetel több fontos, meghatározó tényező által is kódolva volt a történetben. A DAM 2004 Kft. - a korábbi LKM értelmetlen feldarabolása következtében - eleve egy megcsonkított, hátrányos struktúra birtokába került, amelyen a menedzsment nem javított, hanem - gyakran a tulajdonos rövidtávú üzleti érdekeit követve - jelentősen rontott. Szűkítették a jól fizető termékszerkezetet; kihasználatlan maradt a termelő-kapacitás jelentős része; a gyakran magas ócskavas árat kihasználva hulladékba vágtak több tízezer négyzetméter alapterületű,jó állapotú üzemcsarnokokat stb. Nem kímélték a lerombolástól a kultúrtörténeti értékű berendezéseket sem. Nyilvánvaló, hogy a külföldi befektető elsősorban a mielőbbi és minél nagyobb profitszerzésben érdekelt. Ez esetben azonban durva túlzást lehetett tapasztalni. Ma már ugyan nem az eredeti cég a kizárólagos tulajdonos, de a rombolás, az átláthatatlanság változatlanul tovább folyik. A Dunai Vasmű sorsa is - e cég tulajdonában - nehéz időszakokat él át. Legutóbb is a magyar kormány anyagi segítségéért kellett folyamodniuk a foglalkoztatás csökkentése elkerülése érdekében, miközben a korábbi években több milliárd forint profitot pumpáltak ki ebből a vállalatból is. Nem lehet kétséges, hogy a magyar, egykori vaskohászat túlnyomó hányadának kivásárlása az ukrán befektető által hosszú távon az EU piacára történő könnyű bejutásának törekvése motiválta. Ami ép ésszel fel nem fogható, hogy mindezekre a veszélyekre legtöbbször előre lettek figyelmeztetve a magyar döntéshozók. Érdemi intézkedések azonban nem történtek. 64
