Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
4. A Lenin Kohászati Művek története
4. A Lenin Kohászati Művek története 4. A Lenin Kohászati Művek története A kezdetek A diósgyőri gyár története az alapítólevéltől a megszűnésig kétszázötven évet, a teljes magyar ipartörténetet átfogja. Kezdetei Fazola Henrik egri lakatos- és kovácsmester nevéhez fűződnek. Saját vagyonából bányakutatásokat végzett a Bükk-vidéken és a Mátrában, végül a Blikkben talált vasérctelepek közelében már 1765-től vashámorokat telepített a Garadna és a Szinva patakok völgyében. Kezdeti sikereire alapozva megkapta Mária Teréziától 1770. július 28-ai dátummal a diósgyőri vasgyár telepítésére vonatkozó alapítólevelet. Ekkor belefogott a felsőhámori (ma Miskolc-Ómassa) vasolvasztó megépítésébe, a Diósgyőr-Hámori Vasmű létrehozásába. Az első csapolás 1772. március 12-én történt meg. 1775- ben a vasgyár vezetését a kincstár (mint főrészvényes) vette át, és a század végére a 128 bányarészvényből 84-nek volt a tulajdonosa. Az ómassai kohó 1828-ig működött, ezt Fazola Henrik fia, Fazola Frigyes által 1814- ben szintén a Garadna patakra telepített/épített új- massai kohó váltotta fel, amely 1866-ban szüntette be a termelését és ma műemlék. A kohó viszonylag kedvezőtlen elhelyezkedése azonban egy új gyár létesítését indokolta. Péch Antal bányamérnök, aki korának egyik legkiválóbb bányász szakembere volt, maga vizsgálta meg 13. ábra. Az újmassai faszenes nagyolvasztó őskohó A diósgyőri kohászat története képekben, 1770-2014 [szerk.] Boros Árpád. [Miskolc]: Lézerpont Stúdió Kft., 2015 39
