Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
2. A vaskohászat helye a magyar iparpolitikában
2. A vaskohászat helye a magyar iparpolitikában A másod- és harmadtermékek (például hidegen hengerelt acél, finomacél) gyártása nemzetközileg átlagos színvonalú berendezéseken történt, a hegesztő elektróda és acélszerkezet gyártás pedig a nemzetközileg élenjáró kategóriához is közel állt. A csőgyártó berendezések közöl nemzetközileg átlagos színvonalú volt a hosszvarratos és spirálvarratos csöveket előállító géppark, míg a varratnélküli csőgyártó egységek 40-50 éves telepítésűek voltak, ennek megfelelő műszaki színvonallal és munkakörülményekkel. A kovácsüzemek és öntödék túlnyomó többsége elavult technikai berendezésekkel, mostoha körülményekkel és nem elfogadható műszaki-gazdasági mutatókkal dolgozott, ami a késztermékeknél a nagy forgácsolási ráhagyásban, gyenge felületi minőségben és laza méretpontosságban jelentkezett. A nyolcvanas évek elején a vaskohászat fejlesztésére készült koncepció úgy ítélte meg, hogy az európai tőkés országok acéltermelő kapacitása valószínűsíthetően 1990 után is meghaladja a piac felvevőképességét, ebből adódóan a kilencvenes években, sőt ezt követően is a piaci verseny élesedésével, protekcionista, importkorlátozó tényezőkkel kell számolni. Ennek mérlegelésével a koncepció azt javasolja, hogy a kohászat termelő kapacitását és a gyártó berendezések technikai színvonalát olyanná kell átalakítani, hogy az a hazai szükségletek biztonságos kielégítése mellett rugalmasan tudja követni az európai piacokon mindig fellelhető, kisebb tételsúlyú (néhány ezer, vagy tízezer tonnás) gyorsan kielégíthető hiányokat. A gyors, rugalmas és kedvező összetételű szállítások még a jól kikészített kereskedelmi minőségű, vagy növelt szilárdságú hengerelt készáruk, acélcsövek esetében is megfelelő hatékonyságú exportot biztosíthatnak a magyar kohászat számára. A nyolcvanas évekre azonban a világ acélpiaca jelentősen megváltozott. Európában a korábbihoz képest lényegesen lelassult a gazdasági növekedés, ami az acéligények növekedésének mérséklődésével is járt, ugyanakkor a korábban kiépített kapacitások miatt túlkínálat jelentkezett, ami lenyomta az árakat. Mindezek hatására az acélipari termelés megtorpant, számos országban visszaesett. Néhány európai országra rendelkezésre álló idősor (3. ábra) mutatja az acélgyártás jelentős fellendülését a második világháború után, majd stagnálását és visszaesését a hetvenes évek elején bekövetkezett kőolajválság és az azt követő (a neoliberális eszméket előtérbe helyező) gazdaság- politikai fordulat következtében. Az ábrából ugyanakkor az is látszik, hogy 23
