Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)

III. melléklet: Dokumentumok a Lenin Kohászati Művek történetéből 1983-2013

A rendszerváltás hatása a magyar iparra... 2000. január 15. DR. MATOLCSY GYÖRGY politikus, miniszter, MNB bankelnök Tisztelt Miniszter Úr ! Kedves György ! Hosszabb időtől fontolgatom ezt a levélírást, mely nagyszerű könyved meg­jelenésekor és elolvasásával érlelődött bennem először, majd miniszterré tör­ténő kinevezésedkor is eszembe jutott, de nem akartam tolakodónak látszani ezért eddig elmaradt az írás. Most sem ezek miatt írok, de megragadom az alkalmat, hogy mindkét dolog­hoz utólag is őszintén gratuláljak Neked. Kormánytagságodhoz eredményes­séget, sok sikert kívánok. Ami miatt e sorokat most mégis leírom, az a tegnap megjelent hír, hogy az egykor szebb napokat látott, közel két és fél évszázada működő diósgyőri kohászatot - három hónapos türelmi idő után - valószínűleg megszüntetik. Az új gazda, a Kelet-szlovákiai Vasmű, a két évvel ezelőtt 1 dollárért meg­vásárolt üzemmel nem tud mit kezdeni. Az a felháborító cinizmus, amellyel a híradásban a kialakult helyzetért a „kollektíva felelősségét” jelölik meg, mutatja az irányítás gátlástalan szellemiségét. Mint azt a könyved soraiból, és az utóbbi hetekben közzétett nyilatkozata­idból is kiérzem, Te jól tudod, de én is sejtem, hogy itt egészen más dolgok mozgatják az ilyen és hasonló sok-sok ügyet, mint amit, és ahogy a széles közvélemény elé tárunk.(A diósgyőri helyzetről kialakult véleményemet szí­ves tájékoztatásodra csatolom.) Jó érzéssel gondolok azokra az 1980-as évekre, amelyekben Liska Tibor az idősebb, Matolcsy György és társai a fiatalabb generáció tagjainak köz­reműködésével én is - mint akkor gyakorló ipari vezető - kerestem a le­hetséges kiutakat a gazdasági megtorpanásunkból. Mint akkor, úgy ma is 214

Next

/
Oldalképek
Tartalom