Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
III. melléklet: Dokumentumok a Lenin Kohászati Művek történetéből 1983-2013
III. melléklet Dokumentumok tudtuk növelni és az elkövetkezendő hónapokban további átlag érték visszaesés várható. Miniszterelnök-helyettes Elvtárs előtt ismeretes, hogy az ÁTB 1985. július 24-i határozatával újabb fejlesztési programok kidolgozására utasította a vas- kohászati alágazatot, amelyet az átmeneti pénzügyi rendezés feltételeként kötött ki. E munkát személy szerint Kapolyi László miniszter elvtárs irányítja. Úgy tűnik számomra, - és ezt Kapolyi miniszter elvtársnak külön is előterjesztettem - hogy egyrészt ismét megvalósíthatatlanul szigorú, túlhatárolt követelmények, esetenként irreális célkitűzések megtételére kényszerülünk, másrészt még mindig nem tudunk e szakma generális, strukturális megújulásához eljutni, amit a korszerűsítési eszközhiány, és az alapvertikumú vállalatok eltérő érdekeltségének és vállalat politikájának érvényesülése okoz. Szerintem nem lehet e vállalatoktól rövid időn belül, egyszerre elvárni, - ahogy most azt az előkészítő anyagban szeretnénk megoldani - hogy a magyar vaskohászat gazdálkodása intenzifikálódjon; az elavult termelő berendezéseit és veszteséges termékei termelését állítsa le; a hazai felhasználók igényeit lényegesen jobban elégítse ki; minimalizálja anyag- és energia felhasználását; a deviza bevétele ne csökkenjen; 1988-tól feleljen meg - meglévő adósságterhével együtt - a normatív gazdálkodás feltételeinek; és mindezt az alapvertikumú vállalatok / LKM, OKÚ, DV / együtt a VII. ötéves terv során 2 MrdFt beruházással oldják meg. Mindenképpen ésszerű, hosszútávra szóló, az egész népgazdaság érdekét szem előtt tartó prioritást kell tenni az elvileg külön-külön helyeselhető fenti követelmények között. Összegezve jelentésem értékelő részét a Lenin Kohászati Művek öt éven belül másodszor ismét nagyon súlyos gazdasági es morális helyzetbe jut, amelynek tovagyűrűző gazdasági és társadalompolitikai hatását még hozzávetőlegesen sem ítélhetjük meg. A helyzet ilyen alakulásához mindinkább - a vállalatvezetés által ki nem védhető - külső körülmények járulnak hozzá, amelynek lényeges meghatározója a hazai gazdaság teljesítőképességének gyengülése, a szükséges döntések késedelme. A kialakult helyzetben a következő hatáskörömbe tartozó intézkedéseket tettem, teszem és az alábbi javaslatokkal élek: 171
